Régen, amikor ateista voltam, a bűn nem volt téma számomra. Nem is tudtam róla. Nem igazán éreztem bűntudatot semmi miatt. De amikor keresztyén lettem, megtudtam, hogy rengeteg olyan dolgot csinálok, ami nem tetszik Istennek.
Az embereknek mindig is szükségük volt arra, hogy olyan közösséghez tartozzanak, ahol nem pazarolják el az idejüket.
Ahhoz, hogy át tudjam adni Isten fontosságát az életemben, elmesélem a történetemet nektek.
2019 januárja óta vagyok aktív tagja a RefoRomnak. Az itt eltöltött több mint egy esztendőnek sok pozitív hozadékát látom.
Keresztyén hitemet görögkatolikus elvek mentén vallom – a családomban mindenki e felekezet tagja. Kiskoromban engem is megkereszteltek, mert ez akkor ’kötelező volt’. Az igazat megvallva nem igazán nevelkedtem úgy, ahogyan egy jó kereszténynek kellene. Eljártam templomba, eljártam hittan órára, nagyon jó kapcsolatot ápolt a családom az itt szolgálatot teljesítő lelkésszel, de mégsem éreztem magam közel Istenhez.
Szeptemberben költöztem a RefoRomba. Igazából, eleinte nem vártam tőle semmit, csak kerestem fedőt a fejem felé, és nagyon meglepődtem, mikor rájöttem, hogy itt sokkal-sokkal többet is kaphatok. A nővéremmel jöttünk beiratkozni augusztusban, és emlékszem, hogy iszonyú nagy hőség volt, ráadásul késtünk is negyven percet, mert nem találtuk meg rögtön az épületet. Mikor beléptünk, nagyon megörültünk. Van kávé, légkondi, forgós székek, és mindenki nagyon szimpatikus volt, a diákok, a vezetőség, és még a portás is, Laci bácsi.
Lakatos János Attila öt pontban szedte össze, miért fontos számára a keresztyénség:
A szakkollégium nekem családot és jó közösséget jelent. Amikor ide költözhettem három évvel ezelőtt, nem gondoltam volna, hogy a RefoRom lesz az az hely, ahol igazán önmagam lehetek. Jól esik olyan embereket ismerni, akik mindig segítenek egymásnak – ilyen a RefoRom is. Az itt lakó emberek különböző életstílussal más szokásokkal rendelkeznek, de mégis összetartóak.
Babindák István: In memoriam cigány népem
„Megmaradt cigány népem
elhunyt halottainkat
őrizzük meg szívünkben“
Vörösmarty Mihály – A vén cigány
Húzd rá cigány, megittad az árát,
Ne lógasd a lábadat hiába;
Mit ér a gond kenyéren és vizen,
Tölts hozzá bort a rideg kupába.
Mindig igy volt e világi élet,
Egyszer fázott, másszor lánggal égett;
Húzd, ki tudja meddig húzhatod,
Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot,
Sziv és pohár tele búval, borral,
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.
