Édesanyám a Károli Gáspár Református Egyetemen végzett tanulmányai után, ma már mentálhigiénés segítő szakember. Nagy lelkesedéssel számolt be nekem a tanulmányairól, többek között arról a szemléletről, amit a mentálhigiéné jelent. Tulajdonképpen a lelki egészségről, vagyis a testi, lelki és szociális jólétről beszélünk. Az ő bíztatására kezdtem ilyen szemmel magam köré nézni itthon, és külföldön egyaránt. Megnézni és meglátni, hogyan élnek az emberek, hogyan viszonyulnak egymáshoz és a külföldiekhez és mindezt összehasonlítani az itthon tapasztaltakkal.
Napjainkban nagyon meghatározó a romák nehéz helyzete, a felzárkóztatási problémák és a mélyszegénység. Sokan úgy állnak ehhez a problémához, mintha csakis az tehetne róla, aki benne él, és oldja meg a problémáját saját maga egyedül. Ez nem ennyire egyszerű, hiszen általában az emberek nem kerítik magukat szándékosan nehéz helyzetbe. Ezért gondolom úgy, hogy aki segítséget kér, azt nem szabad elutasítani.
A világon élő minden embert érintő legaktuálisabb probléma most az a világjárvány, amit csak COVID-19-ként, vagy más néven új típusú koronavírusként emlegetnek. Ez a probléma társadalmi, kulturális, gazdasági, valamint az élet minden területét érintő nehézségeket okoz most az emberek millióinak a világon. Az egyes ember a saját bőrén, a saját életén keresztül éli át ezeket nehéz időket. Mindenki más módon próbál felülkerekedni ezeken a megpróbáltatásokon, más forrásból gyűjt erőt.
Úgy gondolom, hogy nem vagyok azzal a gondolattal egyedül, ha azt mondom, hogy a legnagyobb társadalmi probléma jelenleg a koronavírus, vagy hivatalos nevén COVID-19, amely Kínából indult, az első hírek alapján decemberben, és amely március 4-én hazánkat is elérte. Ez a vírus felforgatta a világunkat. A halottak és a fertőzöttek száma növekszik, és mi, diákok otthon kényszerülünk távoktatásban folytatni az egyetemet.