Bár most nem élek a RefoRom kollégiumában, de örömmel gondolok vissza rá, hiszen otthonként tekintek rá a mai napig. Hiszem, hogy otthonná egy helyet az ott élő emberek teszik.
Számomra nem jelent gondot együtt élni nem roma emberekkel. Nyitottnak tartom magam, aki ismer, tudja, hogy szeretek ismerkedni, barátkozni. Számomra fontos a kapcsolattartás és a barátság.
Alapvetően én egy olyan ember vagyok, aki nem a származás, bőrszín vagy vallás alapján dönti el, hogy ki milyen ember. Én négy nemzetiséget is képviselhetnék, de én cigányként érzem magam jól.
Romaként nem romákkal együtt élni egyben jó, de néha nehéz is. A médiának köszönhetően a romák feltűntetése általában negatív formában jelenik meg, ami a nem roma emberekre nagy befolyást gyakorol.
Habár én a szakkollégiumban nem vagyok bent lakós, szeretnék a romák és nem romák együttéléséről írni. Ha nem is a szakkollégiumból, de máshonnan azért mégis tudom milyen érzés. Például ott az iskola, mindenki második otthona. A fél napomat – gimnázium –, ott töltöttem el és az egész osztályból egyedül én voltam cigány. Párszor megkaptam már azt a kérdést, milyen érzés? Erre mindig ugyan azt válaszoltam: Jó. Természetes. Ha egy olyan iskolába jártam volna, ahol minden egyes tanuló roma, a válaszom ugyan az maradna.
Ez számomra mindig is furcsa kérdés volt. Az együtt élés szintjén semmit nem jelent, mert eddig mindig olyan emberekkel kerültem egy légtérbe, akiknek nem volt semmilyen előítélete és elfogadóak voltak velem szemben.
Ebben az esszében arról fogok írni, hogy milyen nekem romaként nem romákkal együtt élni. Ez azért is érdekes feladat a számomra, mert azon kevesek közé tartozom a kollégiumban, aki két nem romával is együtt lakik – nem tudom, hogy miképpen alakulhatott ez így, de eddig minden évben volt legalább egy nem roma szobatársam.
Egészen sokat jelent számomra romákkal élni, még ha nehezen is öntöm szavakba. Mert az a sok-sok közös pillanat, amit átéltünk az elmúlt három és fél évben az mindig tett hozzám valamit.
Számomra teljesen természetes, ha romák és nem romák együtt élnek. Saját életem teszi ezt ennyire egyértelművé.
Ezzel a címmel ez az írás lehetne akár egy angol romantikus novella, Robin Hooddal, öreg cigány javasasszonnyal, egy tűzrőlpattant menyecskével és sok-sok kalanddal. A valóság azonban az, hogy a cigányok közt az élet pontosan ugyanolyan, mint bármely más nép között.
