Minden cikk tőle:

Dezső Attila

Kreativitásban soha nem volt nálunk hiány – interjú Káli-Horváth Kálmánnal, a RefoRom igazgatójával

By | Egyéb | Nincsenek kommentek

A koronavírus miatti veszélyhelyzet a Budapesti Református Cigány Szakkollégium működését sem hagyta érintetlenül, ám szinte egyik napról a másikra sikerült a digitális átállás. Mi több, az elmúlt félév során szerzett tapasztalatokat a jövőben igyekszik beépíteni az intézmény programjába, mint azt Káli-Horváth Kálmán, a RefoRom igazgatója mesélte alábbi, vele készített interjúkban.

Hogyan tekint vissza a Budapesti Református Cigány Szakkollégium elmúlt tanévére?

Több szempontból is rendhagyóra sikeredett a 2019-20-as tanév. Egyrészt a RefoRomban az Alkotóház keretében eddig kísérleti jelleggel működtetett, cselekvésközpontú kompetencia és ismeretátadási módszertan alkalmazását kiterjesztettük a teljes szakmai programunk megvalósítására. Ez gyakorlatban azt jelentette, hogy az egyetemi oktatás keretekben megszokott nagycsoportos kurzusok helyett szinte teljes egészében áttértünk a műhelyfoglalkozások keretében történő szakmai működésre.

Sok roma szakkollégium hagyományosan a felsőoktatásban a levelezős képzésben rendszeresített, hétvégéken megvalósuló kurzusok keretében teljesíti képzési programját. Mi ettől eltérően hétköznapokon az egyetemi elfoglaltságokhoz igazodva hirdetjük meg változatos témájú műhelyfoglalkozásainkat. Amennyiben heti egy-két alkalmon részt vesz valaki, akkor tulajdonképpen a havi alapösztöndíj kritériumok nagy részét teljesíteni tudja.

Hogyan fogadták a hallgatók a szakmai munka klubszerűvé alakítását és hétközivé módosítását?

A szakkollégisták örömmel fogadták ezt a módszertani váltást, mert részben lehetőségük van maguk időbeosztása és érdeklődési területéhez igazítani azt, hogy milyen módon élnek az intézményünk lehetőségeivel. Az egyetem mellett fontos szempont számukra a rugalmasság, hogy életvitelüket, tanulmányi időbeosztásukat hatékonyan szervezhessék meg. Valamint egyéni angol órákat és anyanyelvi angol klubbot biztosítunk számukra a kollégiumon belül. Ez szintén praktikus támogatása a diplomaszerzésüknek.

A szakkollégisták idejének hatékony kihasználását a tevékenységek időben és térben is egymást erősítő egymásra építésével is támogatjuk. A társadalmi szerepvállalás értékességének megtapasztalását részben szintén házon belüli önkéntes lehetőség keretében teljesíthetik. Mindezt úgy, hogy partner tanodáinkból a műhelyfoglalkozásokra általános és középiskolás hátrányos helyzetű gyerekek és fiatalok érkeznek, akiket különböző tantárgyakból korrepetálnak.

Hogyan érintette a koronavírus miatti veszélyhelyzet a szakkollégiumot?

A második szemeszterre vonatkozó terveinket csaknem teljes egészében újragondolásra késztette a veszélyhelyzet. A közösségre építő módszertanról egyik napról a másikra kellett áttérnünk a digitális oktatásra. A kollégium nagyrészt kiürült.

Hogyan tudták megvalósítani szakmai tervüket online?

Kreativitásban a soha sem volt hiány RefoRomban. Annak most különösen nagy hasznát vettük, hogy a mestermentoraink, akik a műhelyfoglalkozásokat nagyrészt tartják, és így szinte napi rendszerességgel a hallgatókkal élő, személyes kapcsolatot tartanak, hozzám hasonlóan művész emberek is. Nem okozott különösebb nehézséget, hogy éljünk a közösségi médiában rejlő módszertani lehetőségekkel. Az önkéntességet is meg tudtuk oldani online korrepetálásokkal, kapcsolattartásokkal. Felfedezhettük azokat a nagyszerű lehetőségeket, amelyek már eddig is a rendelkezésünkre álltak, de eddig kevéssé éltünk velük.

Milyen várakozásokkal tekint a jövő elé? Milyen változások várhatóak a RefoRomban a következő tanévben? Ez a különleges esztendő, a kihívások mellett lehetőséget teremtett arra is, hogy az online oktatásban rejlő lehetőségeket is kipróbáljuk. Szeretnénk gazdagítani a módszertani portfóliónkat azzal, hogy bizonyos ismereteket digitális oktatás keretében teszünk teljesíthetővé. Az egyetemi terheltség szempontjából érzékenyebb időszakokban pedig olyan beadandó feladatokat is tervezünk, amelyekkel az írásos és szóbeli valamint a modern médiaeszközök használatával megjelenő vizuális kommunikációs kompetenciáik fejlődhetnek. Összességében élményekkel teli, színes, összehangolt, rugalmas, és ezért az eddigieknél is hatékonyabb élő és pezsgő közösségi működést remélek a következő tanévben.

Szöveg és Fotó: Dezső Attila

Oláh Kálmán: Fontosnak tartom, hogy romaként, gyökereinket és kultúránkat ápolva illeszkedjünk be a társadalomba

By | aktuális | Nincsenek kommentek

Roma származású magyar állampolgár vagyok, és így érzem magam otthon is. Zenész családban felnőve azt tapasztaltam, hogy szüleim az emberi kapcsolataikat nem a származás, hanem az emberi értékek alapján alakítják ki. Így a környezetemben mindig is jelen voltak a roma származású, a nem roma származású, vagy esetleg más etnikumhoz tartozó emberek.

Tovább

Lakatos Gergő: A világ egyik legtermészetesebb ténye számomra az, hogy cigány vagyok

By | aktuális | Nincsenek kommentek

A világ egyik legtermészetesebb ténye számomra az, hogy cigány vagyok. Cigány vagyok itthon, cigány voltam a középiskolában, cigány vagyok az egyetemen, és a jövőben sem fogom engedni, hogy ez a hozzáállás és általános közérzet ne változzon, és hogy egy percig se érezzem azt, hogy cigányságommal kevesebb vagyok másoknál.

Tovább

Bogdán Erika: Nem gondolok az előítéletekre, mert Isten felettem áll és egyengeti az utamat

By | aktuális | Nincsenek kommentek

Baranya megyében nőttem fel, egy Gilvánfa nevű faluban. A szomszédos településre, Magyarmecskére jártam általános iskolába, ahol cigányok és nem cigányok egy helyen tanultunk. Ott nem volt kérdés az előítélet, vagy lehet, hogy csak nem vettem észre. Amikor középiskolába kerültem Pécsre, olyan volt, mint ha kikerültem volna a nagyvilágba. Tovább

Megyesi Márta: Nem csak elfogadnunk kell a cigányokat, de együtt táncolni, énekelni, örülni is velük

By | aktuális | Nincsenek kommentek

Egy alföldi kis faluban nőttem fel, ahol jelentős számú cigány kisebbség él. A helyi általános iskolában jártam ki a nyolc osztályt, ahol mindig voltak cigány osztálytársaim is. Így természetessé vált számomra a cigányokkal való közösség. Ráadásul, az Árpád utcával – amely utcáról köztudott, hogy zömében cigányok lakta – párhuzamos utcában lakunk, így számos alkalommal közös volt az utam velük az iskolából hazafelé. Tehát nem csak hogy természetessé vált számomra a velük való közösség, de barátokká is váltunk ennek köszönhetően.

Tovább

Kövess minket Facebookon!

Instagramon is ott vagyunk!

Skip to content