Úgy gondolom, hogy a türelmetlenség óriási probléma a mai társadalmunkban, kulturális, szociális, és talán tudományos téren is.
Lassan másfél hónapja tartja a járvány fogságban Magyarországot és a világot. Már a veszélyhelyzet kihirdetésével gyökeresen megváltozott korábbi világunk.
Papp Krisztina, a RefoRom szakmai-adminisztrációs munkatársa ad rövid betekintést a Budapesti Református Cigány Szakkollégium veszélyhelyzet alatti működésébe.
Jónás Rezső vagyok, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem jazz-zongora szakos, végzős hallgatója. A 2018-2019-es tanévtől vagyok a Reforom büszke tagja.
Keresztyén hitemmel az életem minden területe át van itatva. Keresztyén családból származom, így gyermekként szüleim szívesen meséltek saját szavaikkal Jézus cselekedeteiről. Később a Biblia következett, ahol az Ó- és az Újszövetség történeteit ismertem meg. 11-12 éves koromban bátyámmal együtt hittanra kezdtünk járni, és szeretettel emlékszem hittantanárnőmre, Ági nénire.
Rengeteg pozitív élményekkel gazdagodtam az elmúlt egy évben. Az itt töltött idő alatt a kollégium nem csak otthont nyújtott számomra, hanem egy olyan motiváló/segítőkész közeget is, amely nagy segítség volt az egyetemi akadályok megugrásában.
Miért fontos számomra a hit? Amikor megkérdezik tőlem, azt szoktam válaszolni, mert Isten az egyetlen, akiben megbízhatok és mindent elmondhatok neki. Hiszen ő mindent tud és mindent lát!
Miért és kinek ajánlanám a RefoRomot?
- Azoknak a tanulni vágyó egyetemistáknak, akik Budapesten kezdenék el álmaik megvalósítását.
- Azoknak, akik szeretnek komfortos, jól felszerelt, biztonságos környezetben tanulni és élni. Én úgy gondolom, ez egy olyan hely, ahol iskola után úgy térek vissza, hogy haza jövök. Megkönnyebülve, hátrahagyva a mindennapi stresszt, a nehézségeket, a rohanó világot.
- Ha te is szeretnél gyönyörű szobát, saját íróasztalt, könyvespolcot, ruhásszekrényt és mindent, ami segít neked, és előre visz a könnyed tanuláshoz, ez a hely megfelelő számodra.
- Nyugodt helyen fekszik, kedves, barátságos kerttel rendelkezik, ahol szívesen üldögélhetsz, olvasgathatsz, cseveghetsz a barátaiddal, szerelmeddel.
- A kollégiumhoz közel található egy vegyesbolt, egy gyógyszertár és egy cukrászda is, no meg egy szép park, ahol játszótér is van.
- Minden a rendelkezésünkre áll, ami szó szerint megfizethetetlen, hiszen anyagilag semmibe sem kerül a hallgatóknak.
- Számomra a biztonság a legfontosabb: van fedél a fejem felett, és van hol álomra hajtsam azt. Mindezt úgy, hogy tisztába vagyok azzal a ténnyel, hogy egyenesen haladhatok a célom elérése felé, és semmi sem gátol ebben.
- A szakkollégium hozzásegít a biztonsághoz, az ösztöndíjhoz, és a szélesebb látókörhöz. Én a szakkollégiumot azért emelném ki, mert bár sima kollégiumként is működünk, a szakkollégista lét sokkal többet nyújt egy biztonságos helynél. Az intézmény olyan lehetőségeket kínál számodra, melyek építő jellegűek lehetnek a leendő szakmádban vagy a munkahelyeden.
Szöveg: Bogdán Erika
Amikor felvételiztem a kívánt egyetemre, még titok volt számomra, hol is fogom eltölteni az egyetemi éveimet.
A hit számomra az egyik legfontosabb dolog az életben, hiszen e nélkül az emberek céltalanok. Fontos, hogy az ember higgyen valamiben, és legyen egy támasza, ha nehéz helyzetben van. Az emberek általában az életük nehéz szakaszaiban keresnek megoldást, támaszt. Ez a támasz pedig nem más, mint maga Isten.
Számomra a hit nagyon fontos, e nélkül nem tartanék ott, ahol. Az életem során mindig éreztem a Mindenható óvó kezét: voltak és vannak benne olyan dolgok/szakaszok, melyeket épp ésszel nem bírok megmagyarázni, csak egy dologgal, mégpedig Isten kegyelmével. Az ember életének minden szakaszában fontos a hit. A hit az embert teljesen meg bírja változtatni, persze jó értelemben. Engem is nagyon megváltoztatott. Az életem 180 fokot fordult. A hit által az emberekben egy út alakul ki, egy helyes rendszer, ami azért fontos, hogy a világban ne történjenek szörnyű dolgok.
Próbálok én is a „helyes” úton járni, ami egy földi halandónak egyszer sikerül, egyszer nem. Sok ember mondta már beszélgetéseink során, hogy érzi és látja, hogy az Isten fogja a kezem. Elmosolyodtam, és nem szóltam semmit, de én is éreztem. Leírok néhány példát, melyeken keresztül úgy éreztem, hogy Istentől kegyelmet kaptam. 2015-ben a Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Karán az államilag támogatott helyről átkerültem a költségtérítéses helyre.
Az egyetemen egy félév 1.200.000 Ft, azaz egy év 2.400.000 Ft, ezáltal nagyon kétségbe estem, hogyan fogom tovább folytatni az egyetemet, mi lesz velem. Mehetek vissza oda, ahonnan jöttem. Az volt a kérésem Istentől, hogy segítsen és támogasson, ha már idáig eljutottam, akkor had menjek végig ezen az úton, és ha véget ért az utam, az egyetemen legyen egy kis „Gusztim”, akin majd egyszer én is tudok segíteni. Pár nap múltán Rosivall László professzoron keresztül Horn Péter, a dialízis központ igazgatója kifizette a tandíjamat egy évre.
Az egy évi tandíjam összege rengeteg pénz, így el sem tudtam hinni, hogy ilyen sok pénzösszeggel támogat valaki ismeretlenül azért, hogy én járhassam azt az utat, amit megálmodtam magamnak. Ezt a jótettet tette meg még háromszor. Ebbe az összegbe bele sem mertem gondolni. 8.000.000 Ft támogatást kaptam az álmaim megvalósításáért. Utána az egyetem vezetősége úgy határozott, hogy a tandíjamat elengedik.
Véleményem szerint Isten mindenkinek segít: ahogy a Szentírásban olvasható, aki kér, annak adatik, de az életem folyamán rájöttem arra, hogy csak akkor kapok, ha beleteszem a munkát, és tényleg megérdemlem. Voltak olyan szituációk az életemben, amikor egy dologért, vizsgáért nem tettem semmit, és imádkoztam Istenhez. Természetesen megbuktam. Viszont amikor beletettem rengeteg munkát/energiát, akkor a Jóisten kegyelme mindig mellettem volt.
Szöveg: Rostás Gusztáv
