Ebben az esszében arról fogok írni, hogy milyen nekem romaként nem romákkal együtt élni. Ez azért is érdekes feladat a számomra, mert azon kevesek közé tartozom a kollégiumban, aki két nem romával is együtt lakik – nem tudom, hogy miképpen alakulhatott ez így, de eddig minden évben volt legalább egy nem roma szobatársam.
Nekem igazából nem számít, hogy azok, akikkel együtt élek romák, vagy romák. Az egyetlen fontos az, hogy kijöjjünk egymással és alkalmazkodjunk egymáshoz, szerintem ezek szükségesek a jó szobatársi kapcsolathoz, meg persze a hasonló értékrend. Az alkalmazkodás akkor is szükséges, ha ugyanolyan a bioritmusunk, de ha nem az, akkor még inkább. A szobatársaimmal gyakran beszélünk roma kérdésekről, főleg a kolival kapcsolatban.
Az igazság az, hogy jobban érzem magam azok társaságában, akik teljesen elfogadják hogy romák között élnek, és jól esik, ha érdeklődnek a cigány kultúra iránt. Sőt mi több, jó hogy ilyen emberek is a közösségünk tagjai. Akát össze is lehet hasonlítani több hagyományt, ami azért jó, mert így legalább megtudjuk, hogy akár a sajátunkban mi számít kuriózumnak.
Összegezve tehát, én örülök, hogy a koliban vannak nem romák is, hiszen minél több típusú ember van körülöttünk, annál alkalmazkodóbbak, nyitottak és rugalmasak leszünk a későbbiek folyamán.
Szöveg: Bangó Henrietta
Fotó: Vargosz
