Számomra teljesen természetes, ha romák és nem romák együtt élnek. Saját életem teszi ezt ennyire egyértelművé.
Édesanyám oláh cigány és édesapám nem cigány származású. Már születésemtől kezdve erősen kapcsolódok a magyarországi cigány és nem cigány közösséghez is. A tudományos nyelv ezt kettős identitásnak nevezi, de én úgy érzem, hogy csak egy identitásom van. Mindkettő a részem és fúziót alkotnak bennem, egyik sincs a másik nélkül, így alkot egy egészet. Általában könnyen megtalálom a helyem roma és nem roma közösségben is. Nem csak családomban, hanem barátaim között egyaránt vannak romák és nem romák. A barátaimnál sosem néztem, hogy én romaként romával vagy nem romával barátkozok. Mindig az embert néztem és találtam roma és nem roma igaz barátokat is.
Az igazi kérdés, és ez teszi szomorúvá az egészet, hogy arról kell beszélni, milyen együtt élni. Mindannyian magyar állampolgárok vagyunk. Egy országban élünk, és ennek az országnak az építésén dolgozunk mind. Az kellene, hogy természetes legyen, hogy együtt élünk, hogy szomszédok vagyunk, hogy barátok és rokonok vagyunk. Akkor mért kell arról beszélni a 21. században is milyen az együttélés?
Mert sajnos nem természetes, gyakran látom hogyan zárkóznak el egymás elől a közösségek. Nem ismerik egymást és az ember általános tulajdonsága, hogy fél az ismeretlentől. A romák kirekesztettsége, a diszkrimináció, a rasszizmus és cigányellenesség ellen úgy lehet a leghatékonyabban küzdeni, ha megismerjük egymást! Mindkét közösségnek meg kell találnia a gyógyírt az egymás okozta sebekre és el kell kezdeni együtt élni, nem csak egymás mellett.
Adjunk esélyt egymásnak! Elképzelhető, hogy nagyon pozitivista elképzeléseket vázolok ebben az írásban, de nem vagyok naiv. Tudom, nem lehet egy nap alatt várat építeni, de ha elkezdjük az alapozást, már tettünk valamit. Ilyen alap és lehetőség a Keresztény Roma Szakkollégiumi Hálózat is, mely lehetőséget ad roma és nem roma egyetemi hallgatóknak, hogy együtt éljenek és közös élményeket gyűjtsenek, illetve ilyen írásokban arról elmélkedjenek, milyen számukra az együttélés.
Örülök neki, hogy romaként romákkal és nem romákkal élek együtt!
Szöveg: Laboda Georgina
Fotó: Vargosz
