Az én választásom a Biblia egyik legmeghatározóbb alakjára esett, aki Mózes. Viták folynak arról, hogy a Biblia első öt könyvének Mózes-e a szerzője, vagy csak ő ezek egyik központi alakja.
Mózes alakja több indokból is kedvelt számomra. Az egyik legismertebb, legmeghatározóbb szereplő a Bibliában. Már születésétől nehéz volt a sorsa, ugyanis édesanyja arra kényszerült, hogy megváljon tőle, az egyiptomiaknak köszönhetően. A fáraó lánya bukkant rá, ami szintén fontos, hiszen Mózest egyiptomiak nevelték fel, fényűző életben, nagyszerű körülmények között, mégsem felejtette el hovatartozását, zsidóságát.
Az egyik legjobb példa erre, mikor megnézte hogyan bánnak az egyiptomiak a rabszolgákkal, és éppen amikor egy egyiptomi bántott egy rabszolgát. Mózes dühös lett, körbenézett, gondolta, senki sem látja és bosszút állt az egyiptomi emberen. Menekvésre kényszerült, így negyven évig Midjánban élt pásztorként. Ez számomra egy remek példa arra, hogy bárhová is vet a sors, sosem szabad elfelejteni honnan jöttünk és hova tartozunk valójában. Szerintem, ha az ember ez alapján cselekedik, akkor Isten megjutalmazza.
A másik, ami nagyon fontos számomra, az Mózes hite. Isten megjelent neki az égő csipkebokron keresztül, és parancsra utasította. Mint minden emberben, benne is volt félelem, de a félelménél sokkal erősebbnek érezte Istent, így engedelmeskedett a parancsnak. Isten megparancsolta Mózesnek, hogy szóljon a fáraónak, hogy bocsássa el népét. Természetesen Mózesben ez félelmet keltett, hiszen kitudódott a fáraó előtt, mikor bosszút állt az egyiptomi emberen azért, mert bántalmazott egy zsidó rabszolgát.
Mózes kérésének természetesen nem engedelmeskedett a fáraó, hiába jelezte Mózes, hogy Isten kérése igazából, amit rajta keresztül közvetít. Itt szembe állítható a két személy karaktere. Mózes engedelmeskedett Istennek és hitt benne, a fáraó viszont nem engedelmeskedett a kérésének, és semmibe vette. Ennek majd hamarosan meg is lett a következménye (a tíz csapás, és a Vörös-tenger kettéválasztása).
Ez egy remek példa arra, hogy aki nem engedelmeskedik Istennek, és a saját hatalmát preferálja vele szemben, annak meggyűlik a baja előbb vagy utóbb, ellenben Mózes sikerével, akinek sikerült népét kivezetnie Egyiptomból Isten segedelmével. Ami ebből a történetből tanulságos még számomra, az a bátorság, hiszen Mózes kiállt a népéért. Odaállt Egyiptom vezetője, a fáraó elé, és parancsra utasította.
A Bibliai történetek mind nagyon tanulságosak és próbálják az embert a helyes útra terelni. Elképesztő hogy egy ember, akinek nem volt hatalma a fáraóval szemben, le tudta győzni, mert Isten vele volt. Mai szemmel nézve az embernek lehet hatalma, sikere, pénze. Élhet fényűző életet, de ha nem megfelelően használja fel hatalmát, és nagyobbnak hiszi magát a világmindenségnél, egyszer földre kényszerül.
Ami nagyon tiszteletreméltó számomra még Mózes jellemében, az az alázat, hiszen az izraeliták vezetője lett, a tízparancsolat pedig általa került az emberekhez. Nagy befolyása volt, mégsem részegítette meg a hatalom. Véleményem szerint egy ember jellemét két esetben lehet igazán kiismerni. Ha hatalmat kap, vagy ha semmije sincs. Mózes mind a két esetben példaértékűen viselkedett. Vezető pozícióba került, mégis engedelmeskedett Istennek, és alázattal tette azt. Mindemellett féltékenységet sem keltett benne a hatalom, nem volt hiú és önző.
Néha az emberek irigyek a másikra, ha éppen nem adatik meg valami neki, a másiknak pedig igen, vagy a másik eset – ami Mózes történetében is jól látható –, ha egy ember hatalmat kap, akkor próbálja lenyomni a többi embert nehogy valaki a helyébe lépjen. Mózes mindezekkel ellenben elfogadta más prófétálását is maga mellett. Mózes egy remek bibliai személy, aki szeretettel, alázattal irányította népét, és a szívén viselte sorsukat.
Bárhová is vezet az utam, sosem fogom elfelejteni én sem, hogy honnan jöttem, segítek embertársaimon, és alázattal fordulok majd Isten felé.
Szöveg: Rostás Gusztáv
