Számomra a kereszténység a Krisztusban való hitet és a benne történő alámerítkezést jelenti. Tizennégy éves koromban adtam át Istennek az életem, mely azóta gyökeresen megváltozott, hiszen mindent neki köszönhetek. Különösen fontos számomra Krisztus, az Atya és a Szentlélek, e három, egy Isten.
Képzeljük el a Napot, mint égitestet. A Nap maga az Atya, a sugara az Jézus, és amit érzünk melegséget a bőrünkön az pedig a Szentlélek. Valahogy így definiálnám Istent. Ő számomra nem egy valaki, aki ott fent van az égben, egy fehér trónon, hanem bennem él. Ha akarok, beszélgetek vele, ha akarom, tanít engem. Jézus Krisztus a barátom. Azt gondolom, hogy Istennél a szívnek állapota a lényeg, és Isten szereti az őt kereső embert. Ahogyan a Biblia írja: „Sokan mondják majd nekem azon a napon: Uram, Uram, nem a te nevedben prófétáltunk-e, nem a te nevedben űztünk-e ördögöket, és nem a te nevedben tettünk-e sok csodát? És akkor kijelentem nekik: Sohasem ismertelek titeket, távozzatok tőlem, ti gonosztevők!” (Mt 7,22-23)
Aztán más azt olvassuk a Szentírásban: Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám. Akkor így válaszolnak neki az igazak: Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enned adtunk volna, vagy szomjazni, hogy innod adtunk volna? Mikor láttunk jövevénynek, hogy befogadtunk volna, vagy mezítelennek, hogy felruháztunk volna? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy elmentünk volna hozzád? A király így felel majd nekik: Bizony mondom nektek, valahányszor megtettétek ezeket akár csak eggyel is az én legkisebb testvéreim közül, velem tettétek meg. Akkor szól a bal keze felől állókhoz is: Menjetek előlem, átkozottak, az ördögnek és angyalainak elkészített örök tűzre! Mert éheztem, és nem adtatok ennem, szomjaztam, és nem adtatok innom, jövevény voltam, és nem fogadtatok be, mezítelen voltam, és nem ruháztatok fel, beteg voltam, börtönben voltam, és nem látogattatok meg. Akkor ezek is így válaszolnak neki: Uram, mikor láttunk téged éhezni vagy szomjazni, jövevénynek vagy mezítelennek, betegen vagy börtönben, amikor nem szolgáltunk neked? Akkor így felel nekik: Bizony mondom nektek, valahányszor nem tettétek meg ezeket eggyel a legkisebbek közül, velem nem tettétek meg. És ezek elmennek az örök büntetésre, az igazak pedig az örök életre. (Mt 25,35-46)
Ott van azonban a másik fél, aki viszont felruházta, enni adott neki, meglátogatta, nekik azt mondja: Gyertek be az én nyugodalmamba. Hatalmas példa nekem ez a történet ar,ra hogy ráeszméljek: valóban helyesen járok-e el? Azt gondolom, hogy akik azt hiszik e világban, hogy jók vagy gazdagok vagy frankók, lehet hogy valójában szegények, nyomorultak és mezítelenek. A hitem alapját ez képezi, és ez ad nekem erőt a jövőben. Ez által én nem tervezek, csak Istenre bízom magam.
Szöveg: Kolompár József
Fotó: Vargosz
