Régen, amikor ateista voltam, a bűn nem volt téma számomra. Nem is tudtam róla. Nem igazán éreztem bűntudatot semmi miatt. De amikor keresztyén lettem, megtudtam, hogy rengeteg olyan dolgot csinálok, ami nem tetszik Istennek.
Megtudtam, hogy szeretnem kell másokat, olvasni a Bibliát, imádkozni, másokat Istenhez vezetni és segíteni nekik ezen az úton. Néha azt gondoltam: „Sokkal könnyebb volt ateistának lenni.” Viszont azt követően, hogy megismertem Istent, hatalmas felelősséget éreztem azért, hogy a tetszésére éljek. Amikor olvastam a Bibliát és találtam egy parancsot, szinte minden vers után azt kellett mondanom: „Hoppá, jó ötlet! Erre is oda kell figyelnem.”
Szerencsére Isten tanított valamit a Bibliából, ami teljesen fölszabadított ebből a felelősség- és teljesítmény-központú gondolkodásból, hogy megint Őt lássam, és élvezzem a vele való mély kapcsolatot. Van egy csodálatos alapelv a Bibliában, ami tulajdonképpen az egészet átszövi, és ami így szól: Isten nem várja el, hogy tökéletes legyél. Nem számít rá, hogy megütöd a mércét. Sose hitte azt, hogy képes leszel keresztény életet élni, se azt, hogy megfelelsz az ő szent elvárásainak. Ha arra számított volna, hogy meg tudod tenni, akkor nem jött volna el a Földre, hogy meghaljon helyetted. De eljött. Isten tud az ő tökéletessége és a mi bűnösségünk közötti szakadékról. Még keresztényként is folyamatosan bennünk van az a feszültség, hogy próbáljuk összébb zárni a szakadékot, hogy kellemesebben érezzük magunkat, hogy közelebb érezzük magunkat Istenhez.
Azt vettem észre, hogy Isten leginkább a kapcsolataimon keresztül szól hozzám. Ismertem például valakit, aki évekre megmérgezte az életemet. Annyira nehéz volt vele, hogy arra gondoltam: „Ha ez a valaki ott lesz a mennyországban, én nem is akarok odakerülni.” Vádoltam, hibáztattam, kritizáltam, csak hibát találtam benne, semmi jót. És valójában egész idő alatt magamat próbáltam igazolni. A Szentlélek mindig hűségesen rámutat, miben nem vagyunk olyanok, mint Krisztus. Velem megtette. Amikor olvassuk a Bibliát, és kérjük a Szentlelket, hogy vezessen neki tetsző módon, ő fogja felszínre hozni bennünk a Lélek gyümölcseit: a szeretetet, örömöt, békességet, türelmet, szívességet, jóságot, hűséget, szelídséget.
Szöveg: Nagy Richárd Tihamér
Fotó: Asszonyi Eszter
