Keresztyén hitemet görögkatolikus elvek mentén vallom – a családomban mindenki e felekezet tagja. Kiskoromban engem is megkereszteltek, mert ez akkor ’kötelező volt’. Az igazat megvallva nem igazán nevelkedtem úgy, ahogyan egy jó kereszténynek kellene. Eljártam templomba, eljártam hittan órára, nagyon jó kapcsolatot ápolt a családom az itt szolgálatot teljesítő lelkésszel, de mégsem éreztem magam közel Istenhez.
Ahogyan teltek az évek, nekem sokkal több ’problémám’ lett. Egyre jobban azt éreztem, hogy kell valaki, akire mindig és mindenkor számíthatok. Ekkor volt az a pillanat, amikor nem csak akkor imádkoztam amikor Isten házában voltam, hanem például sétálás közben, elalvás és evés előtt. Mindig egyre többet. Úgy éreztem, nem vagyok rákényszerülve. Ahogyan egyre többet imádkoztam, egyre kevesebb rossz dolog történt velem, és egyre több jó.
Mindezt egészen addig a percig amíg, anyukámnál mellrákot diagnosztizáltak. Ekkor jött el a pillanat, hogy úgy éreztem most kell igazán Istenhez fordulnom, most van itt az ideje annak, hogy úgy legyek keresztyén, ahogyan azt és ahogyan kellett volna már. Mindannyian nagyon féltünk, hiszen anyukám nagyon fiatal volt még. Megígértem magamnak, hogy ha meggyógyul, mindent megteszek annak érdekében, hogy büszke legyen rám. Ezért jelentkeztem egyetemre és ezért tanulok.
Édesanyámnak két nehéz és hosszú műtét után, Isten szeretetével sikerült legyőznie a rákot, és teljesen fel tudott épülni. Nekem ez jelenti a hitet. Innentől kezdve teljesen megváltozott az életem. Egyre jobban hittem és egyre jobban bíztam. Könnyebb volt tudni azt, hogy bármikor számíthatsz valakire az életedben. Szerintem egy keresztyén nem attól lesz igazán keresztyén, hogy templomba jár, ott elmondja az imát és hazamegy.
Én is keresztyénnek vallottam magam régebben, csak mert meg voltam keresztelve és elsőáldoztam is, de a közelében sem voltam annak, ahol most tartok. Nem éreztem a hitet, nem éreztem Isten közelségét, most azonban bárhová megyek, tudom és érzem, hogy ott van mellettem és vigyázza minden léptem. Nagyon örülök annak, hogy eddig bármilyen tanulmányt kezdtem meg, sikerült mindig Istennel kapcsolatban maradnom. Az Edelényi Görögkatolikus Gimnázium és a Kollégium sokat segített rendbe tenni a dolgokat a fejemben. Köszönöm ezt nekik.
