Lakatos János Attila öt pontban szedte össze, miért fontos számára a keresztyénség:
- A hovatartozás:
Árva férfiként nincsenek vérségi kapcsolataim. Ennél fogva gyermekkorom óta mindig áhítottam a valahová/ a valakihez való tartozásra. Gyakran, családokat látva elszomorkodom vagy irigykedem, ám mind ahányszor visszaemlékezem arra, hogy én Isten gyermeke vagyok, akkor örülök, hiszen kiváltságos a helyzetem.
- Hogy meg vagyok váltva:
Nap mint nap követek el bűnöket, hibákat. Ilyenkor felszabadító érzést ad az a tudat, hogy nem kell már önerőből, verejtékkel „megdolgoznom”, „kiérdemelnem” Isten teljes bűnbocsánatát és irántam való szeretetét. Mindezt Jézus Krisztus miatt teszi értem. Az Ő igazságát tulajdonítja nekem az Atya.
- Istennek az irántam való feltétel nélküli szeretete és elfogadása:
Kimondhatatlanul jó megélnem nap mint nap, hogy a Szentháromság Isten soha nem mondja nekem, amit gyakran az emberektől hallok: „Elfogadlak, ha…”, „Szeretlek, de…”.
- Soha ne érjem be kevesebbel! Hozzam ki magamból a maximumot:
Bármit teszek, azt a Szentháromság Isten is látja, nem csupán munkáltatóim, egyetemi oktatóim. Amikor fel akarnám adni vagy elcsüggedek, akkor mindig kapok üzemanyagot, erőt, aminek segítségével, ismét szárnyalhatok, akár egy sas.
- A sok áldásával is eljuttatott már sok magaslatra:
Számtalan „csoda” ment végbe az életemben. Az, hogy egyetemen tanulhatok, hogy sikeres angol középfokú nyelvvizsgát tettem, hogy van B kategóriás vezetői engedélyem, hogy tíz külföldi országba is eljuthattam.
Szöveg: Lakatos János Attila
