Sokan úgy gondolják, hogy a keresztyénség egy befásult, unalmas szabályokkal teli életet jelent, ami miatt nem vonzó ez az életstílus. Talán, ha külső szemmel tekintjük a mai keresztyénséget, holisztikusan, a gondolatmenetnek lehet némi alapja.
Miért is gondolom ezt? Azért mert a mai kor társadalma hat a keresztyénségre is és sajnos nem pozitív irányban. A mai emberek bezárkóznak, inkább ülnek a négy fal között, és élik az életüket a inkább a virtuális, mint sem a való világban. Sajnos megcáfolhatatlan, hogy mennyit változtunk, mennyire kopik a társas életünk, a személyes kapcsolatteremtés, illetve -ápolás emiatt. Úgy látom, ez a fajta izoláció beszivárgott a keresztyén közösségekbe is.
Fotó: Vargosz
A keresztyénségben ami leginkább vonzó számomra, az pont az, hogy együtt éljük meg Istennel és az egymással való kapcsolatunkat. Pont ez az egyik drága ajándék, amit kaptunk Jézus Krisztusban: lehetőséget a megbékülésre magunkkal, az emberekkel és Istennel. Az a legvonzóbb, hogy szerethetjük egymást és Istent, mert ebben van valami természetfeletti, ami nem tőlünk jön, amit nem mi alkottunk meg és hozunk létre, és mégis részesedünk belőle.
Ezt sokszor elfelejtjük vagy épp természetes dologként éljük meg, ami ugyebár jár nekünk. Önző módon használjuk, és pont ezért nem működik az életünkben, a családunkban, különböző közösségeinkben. Viszont ha annak rendeltetésszerű használatát alkalmazzuk, vagyis adunk, megtapasztaljuk, hogy Krisztus követése nem unalmas, nem kényszerű, hanem élő és örömöt adó. Így tudunk só és világosság lenni, ezért lehet vonzóbb a keresztény élet, ettől különbözünk a világtól: hogy nem magunkat, hanem Őt részesítsük előnyben.
Istenhitem az életemben úgy segít, hogy tudhatom: bármi is ér, bármilyen helyzetbe kerülök, nem vagyok egyedül, hogy az, akiben hiszek, nagyobb mindennél és mindenek felett áll, és a legjobbat akarja számomra akkor is, ha ezt például a jelenben az érzékeimmel nem ezt tapasztalom. Akárcsak egy szülő-gyerek kapcsolatban. Egy szülő jót akar akkor is, ha épp fenyíti a gyermekét, vagy épp megakadályozza és tiltást ad neki abban, amiről azt gondolja, hogy jó, de mégis óvásként kapja nehogy valami rossz érje őt.
Szöveg: Gáspár Barbara
