Nehéz arra válaszolni, hogy mit jelent nekem a RefoRom, mivel annyira természetessé vált a létezése az életemben, hiszen ez a harmadik évem a szakkollégiumban. Sok változáson ment át intézményünk ez idő alatt, mint most is, ezért minden időszakában egy kicsit mást jelentett.
Az első évben, amikor felvételt nyertem 2017-ben, egy, a többi kollégiumtól egyszerűbb rendszerben működött a szakkollégium, emellett az épület is nagyon tetszett, mivel fel volt újítva. Az elhelyezkedése nem annyira kényelmes, mintha a belvárosban lenne, azonban metróval könnyen megközelíthető bármelyik egyetem: nekem a Kálvin tér pótlóbusszal 40-45 perc, metróval fél óra alatt elérhető. Az utca pedig, ahol elhelyezkedik, nagyon csendes.
Az első évben hamar megszoktam a kollégium dinamikáját, kiszámítható volt a rendszer, és könnyen összebarátkoztam a többiekkel, akik segítettek eligazodni. A lelkésznek köszönhetően a katolikus egyházat elhagyva áttértem (ugyan még nem hivatalosan) a református egyházhoz, mivel sokkal egyszerűbbnek és tisztábbnak ismertem meg. A lelkész munkájának köszönhetően tehát a kollégium nekem egyet jelentett a református egyházzal.
A második évben szereztem a kollégiumban egy új barátot, a szobatársamat, pedig nehezen szoktunk össze. Azóta rájöttünk, vicces is lehet együtt lakni.
A harmadik évben folytattam azt, amit a második évben elkezdtem, mégpedig hogy minél aktívabb résztvevője legyek a kollégiumnak. Ki lettem nevezve tanársegédnek, de ez nem csak a műhelymunkákban való adminisztrációs segítséget jelenti a mentoroknak. Sok felelősséggel jár, informálni kell a többieket, lehetőleg megoldani a problémákat anélkül, hogy a vezetőséget belevonnánk, figyelmeztetni társainkat a kihágások miatt és cselekvésre késztetni őket.
Összesítve tehát a RefoRom nekem a kereszténységet, a barátságot, és a felelősséget jelenti.
Szöveg: Bangó Henrietta
