Először az Országos Református Cigánymisszióban hallottam a Budapesti Református Cigány Szakkollégiumról. Nagyon szimpatikus volt számomra az intézmény arculata. Tetszett az, hogy a kollégium felépítése a cigány fiatalokra lett specializálva. Tetszett az, hogy lehetőség van arra, hogy akik korábban nem sokat tudtak a cigány kultúráról, közelebb kerüljenek hozzá.
Amikor felvételt nyertem a kollégiumba, nagyon tetszett a közösség, ami rám várt. Szimpatikus szobatársakat kaptam és rögtön kialakult egy remek baráti kapcsolat közöttünk. Gyakran előfordult, hogy közös programokat csináltunk. Ezt a mai napig igyekszünk tartani.
Az angol nyelvtanulási lehetőség mellett nagy segítség számomra az is, hogy minden hónapban ösztöndíjban részesülök. Valamin a hitéletem gyakorlásában is megerősítenek a bibliaórák.
Jó érzés az, amikor a közösségi programokon, családként dolgozunk össze. Nagyszerű élmény volt számomra a nyári szakkolis angol tábor. Minden este összegyűltünk röplabdázni és valóban megtapasztaltam, hogy mennyire „együtt vagyunk”.
A sokszínűség nagyban jellemzi a RefoRom-ot. Mindenki más-más karakter, mindenki mást hoz magával, más háttérből érkezik. Akkor látható ez nagymértékben, amikor összegyűlünk. Előjön mindenkinél az a bizonyos „puttony” amit magával hoz. Izgalmas ez a sokszínűség, ami a kollégiumban megtalálható. Együtt vagyunk, leendő zenészek, jogászok, orvosok, tanárok, teológusok, cigányok és nem cigányok. Nagyon felüdít az, ahogy a kollégiumon belül mennyire elmosódnak az etnikai határok. Mert valljuk be, ez a világban nem annyira észlelhető.
Büszke vagyok azokra az emberekre, akik körül vesznek a kollégiumban! Előszeretettel dicsekszem velük, amikor csak lehetőségem van rá. Igyekszünk segíteni egymásnak, abban, amihez jobban ért egyikünk, mint a másik. Nagyon feltölt lelkileg a közösség a RefoRomban.
Szöveg: Bandor Árpád
