Október 21-én a RefoRom néhány szakkollégistájával az Színház-és Filmművészeti Egyetem Ódry Színpadára látogattunk el, ahol Nagy Henrik rendezésében a Füstös című színdarabot nézhettük végig. A színmű Lakatos Menyhért kétszeres József Attila-díjas roma író Füstös képek című regényéből készült feldolgozás, Messauodi Emina főszereplésével.
A regényen alapuló színdarab egy roma fiú élettörténetét mutatja be, mely az egész világot megrázó tragédia, a második világháború előtt játszódik. Ebben a környezetben és időszakban mondhatni majdnem mindenkinek a nélkülözés különböző formáit kellett megtapasztalnia, csak a legtehetősebbeknek volt felmentésük ez alól. Ebben a környezetben találkozunk főhősünkkel is, akinek életét gyermeki éveitől kezdve egészen felnőtt koráig követhetjük végig.
Iskolai éveit a rendező úgy jeleníti meg, hogy azokat a társadalmi és személyes problémákat mutassa be, amelyek a főszereplő mindennapjaiban jelen vannak, és amelyekkel részben saját magának kell megküzdenie. Persze a könyv mindezekről részletesebb leírást ad, azonban a színdarab pontosan azokat a részeket ragadja ki és jeleníti meg, amelyek ennek az egész folyamatnak a megértését szolgálják. Erre egy jó példa, amikor a fiú csalódottan, megbántva, leverten érkezik haza az iskolából, és édesanyjának panaszolja el az őt ért atrocitásokat, mire édesanyja csak annyit felel: „fiam, hát nem tudtad, hogy cigány vagy?”. Ez az egyszerű, de végső soron megrendítő mondat rendkívül jól kifejezi mindazt, amit maga a mű képvisel. Vagyis: nem vádol, nem ítélkezik, de erőteljesen éreztet, az érzékekre hat, egyfajta csendes kritikusságot is képvisel.
Emellett az érzékletes és (társadalom)kritikus hang mellett a színdarab rengeteg humorral is dolgozik. Mindezt pedig úgy teszi, hogy a néző nem a szereplőkön nevet, hanem inkább velük együtt, annak ellenére, hogy például az egyik figura egy bolond bőrébe bújik. Valószínűleg, ezt a jelzőt csak környezete és családja ragasztotta rá, hiszen a történések során ezzel kapcsolatban elég sok kételyünk akadhat gyengeelméjűségét illetően. Ugyanis ez a figura rengetegszer segíti főhősünket, számos olyan dologra, furfangra megtanítja amely hasznára válhat a későbbiekben, és persze az sem elhanyagolható, hogy életre szóló barátságot köt vele. Humoros megnyilvánulásai talán azt érzékeltetik és fejezik ki, hogy a legnagyobb bajok közepette is szükség van tréfára, nevetésre, hiszen mindezek nélkül az ember teljesen elveszett, megfásult, kiégett lesz származásától, társadalmi rangjától függetlenül.
A humor másik forrása a lovak helyett használt biciklik. A rendező elmondása alapján valami olyan dolgot kellett keresni, amely hű marad ahhoz, amit az eredeti elbeszélés akar kifejezni, pontosan megjeleníti a ló, mit közlekedési eszköz, és mint értékes tárgy fogalmát, de mégis beleilleszkedik abba a közegbe, ami a színpadon is megjeleníthető.
A kíméletlen sors és egyúttal a humor megjelenítésé és ezek pontos elegyítése az, amely rendkívül érzékletessé teszi a művet. A szereplők karaktere sokszor elég komplex, felépítésük nem egy megszokott sémára épül. A történetbe való behelyezésük által és az események sodrásába való bekerüléssel önkéntelenül gondolkodásra késztetik a nézőt.
A fent említettek mellett a díszlet és a roma jelképek megjelenítése sem elhanyagolható. A mű során folyamatosan megjelenő, vörös madzaggal „színezett”, szinte állandóan forgó kerék talán a roma zászlón látható kereket és az élet körforgását is szimbolizálja. A díszlet és a színpadkép gyorsan átformálható, könnyen mozgatható, amely a dinamikusság fenntartását is szolgálja, de a néző saját gondolatmenetére, kreativitására is épít, mely által még személyesebbé teszi a befogadást és értelmezést.
Az előadás utáni beszélgetés során az is nakiderült, hogy a darab számos fellépés alkalmával elérte azt a sikert, hogy átadjon valamit a nézőnek, hogy valamilyen hatást kiváltson. Nem utolsó sorban pedig talán segítség abban is, hogy jobban beemelje a köztudatba Lakatos Menyhért munkásságát és műveit.
Szöveg: Folcz Judit
Fotók: Ódry Színpad
