Az új tanév első szakkollégiumi hétvégéjét 2018. szeptember 14-16 között tartottuk, különlegessége pedig az volt, hogy két kurzus közül lehetett választani a szakmai rész keretében. A kurzusok pénteken öt órakor kezdődtek és az egész szombati napot felölelték.
Az egyik lehetőség egy prezentációs tréning volt, de mivel én már tavaly részt vettem ezen az alkalmon, ezért most a stresszkezelő tréninget választottam, amit nem is bántam meg, mert sok mindent tanultam. A péntek este fő célja az volt, hogy a stresszről szóló előismereteinket átismételjük, illetve megfogalmazzuk a tanulási céljainkat. Ehhez először kiscsoportokban post-it-ekre felírtuk azokat a szavakat, amik a stresszhez és annak tüneteihez kapcsolódóan eszünkbe jutottak, majd kiragasztottuk és megosztottuk őket a többiekkel.
Ezután szintén csoportban összegyűjtöttük, hogy milyen témák legyenek a középpontban szombaton. Három ilyen nagy téma került végül terítékre: stresszkezelési technikák; olyan területek meghatározása, amelyek stresszt okoznak számunkra; illetve, hogy hogyan viszonyuljunk ahhoz, ha egy számunkra fontos személyt érint. A pénteket végül egy közös karaoke partival zártuk, ahol mindenki megcsillogtathatta hangját és bemutathatta rendkívüli tánctudását.
A szombati napon azután nagyon sok lehetőségünk adódott a felmerült kérdésekre választ kapni helyzetgyakorlatokon, vitákon, páros és kicsoportos megbeszélések segítségével. Nekem különösen tetszett az a feladat, amikor saját stresszszintünket kellett meghatároznunk egy átlagos nap folyamán, mert, rájöttünk, hogy vannak olyan helyzetek, amelyek mindannyiunk számára nehezek, például felkelni reggel, vagy iskolába menni, ugyanakkor ezek sosem szüntethetők meg teljesen, míg a saját magunk generálta stressz tudatosan jelentős mértékben csökkenthető.
Egy másik nagy felismerés akkor jött számomra, amikor a nap vége felé össze kellett írnunk, hogy miért vagyunk hajlandók küzdeni, mi az érték számunkra. A kurzust végül azzal zártuk, hogy mindenki ráírta a nevét egy-egy lapra. majd ezeket körbeadtuk, és mindenki írt egy kedves mondatot a társai számára. A szombati nap záróeseménye egy kiállítás megnyitó és egy koncert volt. A Nyitott Templomok Napja alkalmából Káli-Horváth Kálmán és felesége, Borkó Marianna festményeit nézhettük meg a Külső-Üllői úti Református Egyházközség templomában, majd a Bettika Trió muzsikáját élvezhettük.
A vasárnapi közös reggeli után kollégiumunk lelkésze, Topolánszky Ákos tartott rövid igei alkalmat, amelynek fő kérdése az volt, hogy ki számomra, személyesen Jézus. Bár vannak olyan kérdések, amelyre létezik helyes válasz, ez nem ilyen, azonban annál fontosabb kinek-kinek megtalálnia rá a saját válaszát. A délelőtt folyamán ismét ellátogattunk a Küllőbe, ahol Kiss Sámson Endre lelkipásztor Mózes első könyvéből, az első fejezet 6-19 verséig terjedő szakasza alapján hirdette Isten Igéjét.
A prédikációból számomra a legmeghatározóbb a teremtéstörténet és ennek természettudományos magyarázatának összefonódása volt, amelyek nem ellent mondanak egymásnak, hanem éppen megerősítik a másikat. Öröm volt hallani azt is, hogy Isten teremtése jó, tehát a földi élet nem olyan siralomvölgy, ahogyan sokszor tekintünk rá, amikor szemünk előtt a mennyek országának képe lebeg, hanem olyan hely és élet, amelyet Teremtőnk gondos keze jóra formált. A lelki megerősödés után testünket is tápláltuk, és egy közös ebéddel zártuk az alkalmat.
Gusztos Éva
Fotók: Gáspár Barbara
