Finom étel, hamisíthatatlan cigányzene, remek közösség – mi más kell még ahhoz, hogy a szakkollégisták jól érezzék magukat?
Nemzeti ünnepünk előestéjén, március 14-én ezúttal csak részben a művészeté volt a főszerep a Budapesti Református Cigány Szakkollégium Alkotóházában. Késő délutántól kezdve már fenséges paradicsomillattal telt meg az épület, hiszen a jelenleg virtuális reforomos Kovács Dikka Szandra nagymamájától tanult, igazi paradicsomszószos roma húsgombócot (amelyben sokkal több hús, mint rizs található – éppen ezért habiszti!) készített, Grózinger Lejla segítségével.
Persze ez önmagában még nem jelent fogyasztásra kész ételt: a finom szabolcsi krumpli elengedhetetlen kelléke volt a vacsorának, nagy darabokban megfőzve, petrezselymesen, hogy „jól csússzanak” az ökölnyi méretű gombócok. Persze az étel csak egy dolog: az Alkotóház szellemiségéhez hűen, március 15-re készülve ezúttal kokárdákat készítettünk kásagyöngyből – ez még nem volt ok arra, hogy ne kísérletezgessünk, így többen piros-fehér-zöld virágokkal élték ki kreativitásukat.
Noha a RefoRom hallgatói és munkatársai remekül el tudnak beszélgetni egymással, a zenétől azonban mégiscsak szorgosabbak vagyunk: szerdán este a Khamoro Budapest Band vezetője, Farkas Zsolt egy szem gitárjával olyan hangulatot varázsolt, hogy csak a szűkös hely miatt nem perdült táncra senki, így a muzsika talp- helyett „kézalávalóként” funkcionált.
Zsolt előadásban saját, cigány és magyar nyelvű dalokat vegyített egyszerű gitárszólókkal, vagy éppen gyerekdalok hangszeres változatával – aki nem volt ott, azért, aki pedig ott volt, azért nézze meg az alábbi videókat az estéről!
Amíg mi jól szórakoztunk, és próbáltunk elfogadható eredményt elérni a gyöngyökkel, a húsgombóc is elkészült, így nem volt más hátra, mint nekiállni az elfogyasztásának – „ez hamisíthatatlanul romás lett!” – fogalmazott Borkó Marianna, igazgatónk, Káli-Horváth Kálmán felesége, és tökéletesen igaza volt.
Erre az estére egy igazai cigány vacsorában volt részünk – remek zenével, nehéz, de isteni étellel, jó beszélgetéssel, no és persze az elmaradhatatlan alkotással. Mindennel, amit a habiszti magába foglal.
Alig várjuk a következőt!
Dezső Attila
További képek:
