Milyen érzés romaként nem romákkal együtt élni? Véleményem szerint ezen kérdésen már sok ember társam elgondolkodott, romák és nem romák egyaránt.
A cigányok és a nem cigányok fejében teljesen más szemszögből megközelíthető a kérdés.Személy szerint, engem gyermekkoromtól fogva, szüleim az identitásom tudatos felvállalására neveltek.
Szerencsésnek érzem magam származásom miatt, Isten nem véletlenül teremtett annak, ami vagyok. Zenészként származásom csak olyan kihívásokat állít elém, hogy még jobban kell teljesítenem és bizonyítanom szakmán belül, hiszen a társadalomban kialakult pozitív előítélet a romákkal szemben, hogy művészetekben több a tehetséges cigány mint a kevésbé tehetséges.
Sajnos sok roma társam ezt nem így fogja fel, az emberi társadalomban több száz év alatt kialakult cigányokkal szembeni előítéletek miatt. Valóban érzékelhető sok emberen, hogy tartózkodnak a cigányokkal való kapcsolat kialakítástól. Van, aki ezt teljes mértékben kimutatja, valaki pedig próbálja ezt leplezni, de mégis valahogy érzékelhető rajtuk valamiféle távolságtartási attitűd.
Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy még nem éltemmeg olyan megkülönböztetést, amely befolyásolta volna életem sikerességét. Kisebb-nagyobb „megpróbáltatások” voltak és lesznek is, de ezek már leperegnek rólam. Őszintén megmondom, eleinte ezek a megnyilvánulások igenis zavartak, de mostanra kialakult bennem egy olyan tudatosság, hogy ha bizonyos dolgokat az ember nem vesz figyelembe, akkor azok olyan tényezők, melyek nem zavarják meg az életét.
Szöveg: Jónás Rezső
Fotó: Vargosz
