Számomra nem jelent gondot együtt élni nem roma emberekkel. Nyitottnak tartom magam, aki ismer, tudja, hogy szeretek ismerkedni, barátkozni. Számomra fontos a kapcsolattartás és a barátság.
Nekem mindegy, hogy milyen nemzetiséghez tartozik, vagy nem tartozik, roma vagy nem roma, én azt gondolom, hogy az ember ne a szerint válasza barátait, hogy ki milyen származású. Az együtt éléshez pedig alkalmazkodni kell, például egy kollégiumban, a mi helyzetünkben mi is alkalmazkodunk egymáshoz.
Amikor a szakkollégiumba kerültem, számomra fura volt együtt lenni olyan emberekkel, akiket nem ismerek, de próbáltam alkalmazkodni. Akkoriban volt kettő nem roma szobatársam, akik nem igazán fogadtak el engem. Nem voltak nyitottak felém, sőt tudták, hogy roma vagyok és cigányvicceket meséltek egymásnak, amit nem is értettem, mert elvileg egy roma szakkollégiumban éltünk egymással.
A RefoRom nagyon fontos lett számomra annak ellenére, hogy ez a kis koccanás volt az elején, de utána egyre közelebb kerültem a többiekhez. Ma már úgy szeretjük egymást, mint ha testvérek lennénk, egy igazi jó közösség lettünk. Számomra nem fontos, hogy ki roma és ki nem az, mert én ugyanannyi szeretetet tudok adni mindenkinek.
Rengeteg jó élménnyel gazdagodtunk a szakkollégiumban: ilyenek például a balatoni élmények vagy a közös „bolondozások”, zenélések, táncok, a bibliaórák. Ha valakinek problémái vannak, akkor mi, csoportosan, vezetők nélkül összeülünk és meg eszéljük, hogy miben tudunk segíteni. Ami még fontos, hogy ilyenkor tök mindegy, hogy roma vagy nem roma társunkról van szó, de összetartunk és segítünk, mert mi igazi család centrikus kollégisták vagyunk.
Nekem fontos, hogy elfogadóak legyünk egymással, és fontos az is, hogy az emberek, akik egy helyen laknak, összetartsanak. Meg kell ismernünk egymás szokásait, a hagyományainkat. A szakkollégiumban van identitásműhelyünk, ahol a roma kultúra van a középpontban. Meglepődtem, amikor több nem roma járt a foglalkozásokra, mint roma származású, amely megmutatja, hogy szeretnék megismerni a hagyományainkat, szokásainkat.
A műhelynek volt egy olyan része is, amikor be kellett mutatni híres roma írókat, zenészeket, költőket és jó érzés volt látni, hogy sokan aktívan részt vettek ebben a kis kutatásban. Nem roma társaink ebben a feladatban gyakran kérték a segítségünket, hogy hol kezdjék el a kutatást, kikről érdemes mesélni és kiket lehet bemutatni.
Az is jó érzés, amikor csak úgy kiülünk az udvarra, és csak beszélgetünk. Független attól, hogy ki milyen származású, mindig jókat tudunk beszélgetni és nevetgélni, akár énekekkel is. Van arra is lehetőség, hogy szalonnát süssünk: ez mindig összehozza a csapatunkat.
Szöveg: Beri Amália
Fotó: Dezső Attila
