Romaként nem romákkal együtt élni egyben jó, de néha nehéz is. A médiának köszönhetően a romák feltűntetése általában negatív formában jelenik meg, ami a nem roma emberekre nagy befolyást gyakorol.
Például a tv-ben is gyakran látni bűnözőket, akik javarészt romák. Sajnos, mint minden népnél, a romáknál is van jó és rossz. Az embereknek ezen kellene elgondolkozni, hogy nemtől, kortól, nemzetiségtől, színtől függetlenül bárki lehet jó vagy rossz. Nem a színe, származása fogja meghatározni az emberségét. A média hatására általában kialakul egy fal az emberekben, amelyet néha nehéz áttörni.
Nem egyszer láttam már olyan esetet tömegközlekedésen utazva, hogy egy nem roma származású ember mellett megjelent egy roma, és a távolból figyeltem, ahogy a táskáját rögtön magához szorította, vagy megnézte, hogy a táskán a cipzár be van-e húzva. Előfordulnak olyan esetek, hogy valaki előítéletes csak azért, mert a másiknak sötétebb a bőrszíne, de amikor közelebbről megismeri. pozitív csalódásként tekint majd vissza arra a személyre, akitől tartott.
Van pozitívuma is, hiszen a médiában van, hogy a romákat is jó színben próbálják feltűntetni. Az egyik tévéműsorban én is szerepeltem, ahol bemutattam, hogy milyen szegényes körülmények között nőttem fel, de most itt vagyok az egyetemen, mint orvostanhallgató, mert küzdöttem az álmaimért. Kigondoltam valamit, amit úgy éreztem, hogy meg kell valósítanom. Persze ez nem hullik az ember kezébe, tenni is kell érte.
Hála Istennek, hogy egyre több roma fiatal van így. Hajtanak az álmaikért, még ha néha kudarc, megkülönböztetés éri őket akkor is. Úgy érzem több ilyen személy a médiába, és nem olyan üzenetet kellene közvetíteni, mint a Mónika Show jellegű műsorok.
Ahogy minden embert, engem is ért már negatív és pozitív élmény is. Bár szerencsésnek érzem magam, mert rengetegen segítettek az egyetemről is, akik nem romák. Ezért rendkívül hálás vagyok nekik, és becsülöm a munkásságukat. Fontosnak tartom, hogy meglegyen a hangsúly a romák és nem romák között, és egyenrangú félként kezeljük embertársainkat. Ahogyan az elején említettem számomra jó és rossz ember van, amit nem a származása vagy bármi más határoz meg, hanem a cselekedete. Örülök, hogy egyre több roma próbál felzárkózni és romaságát megtartva „asszimilálódni”. Remélem, hogy ennek meglesz a gyümölcse, és mindenkit egyenrangú félként fognak kezelni, származástól függetlenül.
Szöveg: Rostás Gusztáv
Fotó: Dezső Attila
