A Jób könyve az Ószövetségben található. Ez a legrégibb keletkezésű könyv a Bibliában. Egy drámai történetet mutat be egy istenfélő emberről, akit nagy nyomorúság ért. A könyv központi kérdése, hogy miért kerül bajba az igaz?
Szerintem ez a legérdekesebb könyv a Bibliában. Az egyik legnehezebben értelmezhető történetnek tartják. Istentől azt várnánk, hogy a gonoszt büntesse, és a jót jutalmazza. Ha bajok érnek, az Úrra nézünk, és megkérdezzük; Urunk ez hogy történhetett velünk? Mit hibáztam, hogy megbüntetsz? De a Jób könyve nem erről szól. Mi van ha a jót teszem, és nem kapok áldást? És mi a helyzet az örökké gonoszokkal, akik látszólag Isten áldásában élnek?
Rengeteg irodalmi mű feldolgozta ezt a könyvet. Hogy viselkedik Jób a történetben? Jób a köny elején istenfélő, de a nyomorúságok közepette mégis bűnbe esik. Megátkozza a születése napját. A barátai nem segítenek neki. Mind kárörvendve veszik körül, és okoskodással fárasztják. Jób haragosan válaszol. Istennel is perelne. Aztán Isten megjelenik neki. Kijelenti Jóbnak magát. “Nézd csak a vízilovat! Én teremtettem, mint téged.” Jób rádöbben saját kicsiségére, és Isten nagyságára. Bocsánatot kér, és megalázza megát. “Csak hírből hallottam rólad, de most saját szememmel látlak.” És Isten megbocsát, és kétszeresen megjutalmazza Jóbót. Három lányát a Biblia név szerint is említi: Jemima, Kécia, és Keren-Happuk. A Biblia konkordancia szerint ezek a nevek a Szentlélekre vonatkoznak. A nevek jelentése sorrendben: galamb, fahéj (amiből szent olajat készítettek), és szarv (“sófár”). Tehát Jób házában maradt Isten.
Számomra ez a történet mindig olyan volt mint, egy pirosan világító lámpa. Állj meg, és gondold végig. Nem hiába ez a legrégibb a Bibliában. Egy nagyon ősi igazság rejlik benne. Hogyha hiszel, fogadd el az irracionális dolgokat. Ne a boldog földi életet várd Istentől, ne az legyen a motivációd. Ne kérdőjelezd meg Isten akaratát. Mert ő teremtett, és joga van beavatkozni úgy is, ahogy nem várnád.
Mikor apukám meghalt, úgy éreztem magam, mint Jób. Engem nem értenek meg, a szenvedésem hiába való. Engem nem vetettek meg úgy, mint Jóbot a környezete, de én megvetettem magma, hogy miért nem vettem részt jobban apukám életében. Istennel sem voltam kibékülve. Napi kommunikációban vagyok veled Istenem, mindent elmondok neked, hogyhogy nem figyelmeztettél? Hogy tehetted ezt velem? Nem ezt igérted! Követelem a részemet! Ekkor, mint ahogy Jóbnak, megjelent Isten. Mégis kivel szeretnék perelni? Hiszen Isten a teremtő. Szeretettel teremtett. Szeretettel halt meg értem Jézus a kereszten. A Szentlélekkel együtt minden nap a házamban van.
Az igazi hittel együtt jár az irracionalitás elfogadása is. Kiváncsi vagyok, hogy ha lenne a Tízparancsolatban egy olyan törvény, amit nem értünk, például: Ne sétálj visszafelé!, megtartanánk-e? Nem csak akkor kell követni Istent, mikor amúgyis ez a logikus döntés. Ábrahám feláldozta volna Izsákot. Jób erre jött rá, és vele én is: hogy így kell hinnünk Istenben. Feltétel nélkül, irracionálisan, akár egy gyermek, aki mindig a szüleinél látja a biztonságot.
Sajnálom, hogy még soha nem hallottam Jóbról prédikációt. Szerintem sok gyülekezet tanítja ma azt, hogy Isten követése jólétet, áldást, földi bőséget nyújt, hogy még vonzóbbá tegyék a hitet. Ezekkel a kijelentésekkel vigyáznunk kell, hisz Isten mint ahogy Jóbnál is látjuk, sok nehézséggel is szembe állíthat. Hiába ritkán veszik elő ezt a történetet, számomra ez az átsegítő kéz minden vitámban Istennel. Jó lenne egyszer egy bibliaórán feleleveníteni. 😊
Szöveg: Pém Sára
