A mai világban egyre több társadalmi konfliktus, kulturális, tudományos és szociális probléma van jelen. A szóbeszédben leginkább a szociális gondok fordulnak elő és ezeket a hétköznapi emberek, csak egy döntésével már változtatni, segíteni tud.
Napjaink legkirívóbb szociális problémái Magyarországon ezek: az új szegények, akik a rendszerváltás óta jelen vannak; a munkanélküliség növekvő okai; a hajléktalanság; a demográfiai szegénység, azaz a gyerekkori szegénység, ami általában nem időszakos és az időskori is ide tartozik; az etnikai jellegű szegénység megnyilvánulásai; a szegénység feminizációja, amely azokat a háztartásokat érinti, melyekben a családfő nő – ez egy általános gender társadalmi problémai is; a modernizáció hazánkban lenne az utolsó fő probléma, ami a haladás és fejlődés hiánya miatt van jelen egyre jobban.
Ezek és még számtalan rendellenesség járja át a mindennapjainkat és a legnagyobb baj, hogy az emberek nem akarnak ezekről tudomást venni vagy nem is látják. Furcsa párhuzam lehet, de ez szinte pontos tükörképe annak, ahogyan a hajléktalan emberekkel bánunk. A hajléktalanná válás okai meglehetősen sokszínűnek mutatkoznak: kapcsolati konfliktusok (válás, élettársi kapcsolatok felbomlása stb.), állami intézményekből való kikerülés (állami nevelés, pszichiátriai intézet, kórház, börtön, szociális otthon), gazdasági okokból bekövetkező hajléktalanság (munkanélküliség, önálló életkezdés és a lakáshoz jutás nehézségei, tartós szegénység), lakástalanság és váratlan krízishelyzet. Mind ezeket pedig elfelejtik az emberek. Mindegy miért került az utcára és legyen akármilyen a személyisége, mert a nincstelenség helyzetében, azzal a tudattal, hogy Isten mindenkit egyformán szeret, ezért emberi kötelességünk segíteni. Ki, ahogy tud.
Ez egy borzalmas és nehéz helyzet, amivel az egész világ küzd. A legtöbb országában az alacsonyabb jövedelműek bérlakásban, a legalacsonyabb jövedelműek úgynevezett szociális bérlakásban laknak. Magyarországon, ilyen bérlakások híján, a szegények is tulajdonszerzésre kényszerülnek. A szociális bérlakások bérleti díja alacsony és az üzemeltetésük állami támogatással fizetődik ki tulajdonosaik számára. Az ilyen rendszert működtető országokban a közpénzek jelentős részét a szociális bérlakás rendszer fenntartására és nem szegényeknek lakástulajdonba kényszerítésére vagy tehetősek vásárlásának támogatására fordítják.
Hajléktalan honfitársainkra úgy kell tekintenünk, mint az ország lakóinak nagy részét sújtó lakásszegénység fő áldozataira. Mégsem így tekintenek rájuk az emberek, hanem elkerülik őket, undorodnak tőlük. vagy tudomást sem vesznek róluk (mint a legtöbb problémáról), esetleg elrettentő példaként használják a hontalanokat.
Sokszor hallottam már az utcán, amikor egy szülő és a gyermeke elment egy hajléktalan vagy kolduló előtt, hogy „Tanulj fiam/lányom vagy te is úgy jársz…” „Tanulj, hogy jobb életed legyen…” számomra ezek a kijelentések annyira önzőnek és lelketlennek hatnak. A szeretet és Isten jelenlétének hiányára gondolok. Véleményem szerint valahogy így kellene elhangzania ennek a nevelő értékű mondatnak: Tanulj, hogy majd jobb életet tudj teremteni számára is.
Talán itt van jelen Isten. A gondolkodásmódomban, ami nem tökéletes, de nem is kell annak lennie. Elég, ha a helyes és a szeretetteljes hozzáállással élem az életemet, és igyekszem másokat is erre ösztönözni. Ezt a helyzetet szerintem, csak közös összefogással lehet megoldani. Hisz én, mint egyén hiába adok egy „halat” a nincstelennek, másnap ugyan úgy éhezni fog. De, ha kapna egy „halászhálót” végre tudna magán segíteni és újra rendes életet élni.
Szöveg: Ónodi Eliza
Fotó: Unsplash
