Ez számomra mindig is furcsa kérdés volt. Az együtt élés szintjén semmit nem jelent, mert eddig mindig olyan emberekkel kerültem egy légtérbe, akiknek nem volt semmilyen előítélete és elfogadóak voltak velem szemben.
Engem őszintén hidegen hagy, hogy roma vagy nem roma a lakótársam. A személyisége a lényeg, hogy odafigyeljen a környezetére és magára is.
Otthon nem romákkal élek egy utcában és borzalmas szomszédság, de ez nem attól függ, hogy milyen származásúak. Szimplán önmagukat és a környezetüket nem tisztelő személyek. Magának az együtt élesnek is vannak nehézségei. Akivel együtt élünk, és akivel megosztjuk az otthonunkat, azt a teret, amit a sajátunknak tekintünk és ahová pihenni járunk, azzal nem árt jó viszonyban lennünk.
Tekintettel kell lenni azokra, akikkel osztozunk. Tekinthetjük alapelvnek, hogy mindenki azt csinál, amit akar, míg mást nem korlátoz vele a szabadságában. Ha eszerint az elv szerint élünk és tartjuk magunkat a lakótársainkkal közösen lefektetett szabályokhoz, akkor együttélésünk békés, laza és kiegyensúlyozott lesz. Olyan otthonos lesz, mintha a családunkkal laknánk és mi reforomosok erre képesek vagyunk, mert nem a származás határozza meg, hogy milyen az ember.
Ha mégis egy olyan közösségben kellene élnem, ahol előítéletesek vagy épp rasszisták az engem körül vevők, nyilván valóan rossz lenne. A neveltetéstől és az adott személy gondolkodásmódjától függ az, hogy milyen lenne az együtt élés. Többször tapasztaltam már mind a jó és a rossz példát is. Ezért nekem teljes mértékben semleges, mert nem számít az, hogy roma vagy nem roma valaki.
Sokat gondolkozom azon, hogy mit is jelent a roma kifejezés. Abba, hogy mit jelent romának lenni. Hogy őszinte legyek, fogalmam sincs. Annyit tudok, hogy roma családból származom, de a roma kultúra, csak most kezdett az életembe belépni a szakkollégiumi programoknak köszönhetően.
Szöveg: Ónodi Eliza
Fotó: Dezső Attila
