Három évvel ezelőtt, amikor felvettek az egyetemre, és tudtam már, hogy Budapesten fogom folytatni tanulmányaimat, jelentkeztem a RefoRomba – annak ellenére, hogy nem vagyok roma származású –, és szerencsére felvételt is nyertem.
Sok barátom, ismerősöm furcsának találta a döntésemet. Voltak, akik csak furcsán néztek, mások meg is jegyezték, hogy nem értik, miért pont ezt a megoldást választottam. Nekem azonban ez a döntés szinte természetes volt. Olyan családban nőttem fel, ahol a másság elfogadása, és a más kultúrák iránti nyitottság magától értetődő volt. Édesanyám romológus, ezért leginkább ő közvetítette felém ezt a fajta szemléletet. Általa nagyon sok roma gyerekkel és felnőttel ismerkedhettem meg kicsi koromtól kezdve. Bíztam benne, hogy ez a nyitottság, ami bennem van, és a cigányok befogadó, barátságos életszemlélete meg fogja könnyíteni a beilleszkedésemet.
Aztán ide érkezve, már a felvételi néhány napja alatt, majd a beköltözésem első napjaiban beigazolódott, amit reméltem. Valóban egy kedves, segítőkész, befogadó közösséget találtam. Mielőtt megismerkedtem a hallgatókkal, annak ellenére, hogy a nagyfokú elfogadás megvolt bennem irányukba, közelebbi, mélyebb kapcsolatot még nem alakítottam ki senkivel sem, inkább csak ismerősként tekintettem rájuk.
Itt a kollégiumban azonban lehetőségem volt közelebbről is megismerni a velem korabeli roma fiatalokat. Megismerhettem azokat a nehézségeket, amiken eddig át kellett jutniuk, de mindennapi gondjaikat, félelmeiket, vágyaikat, örömeiket is megosztották velem. Ezáltal még közelibbnek érzem őket magamhoz, és azóta még nagyobb empátiával fordulok nem csak feléjük, hanem minden cigány emberhez. Rájöttem arra, hogy többségüknek mennyivel nehezebb, küzdelmesebb az élete, mégis sok dologban mennyire hasonlítunk egymásra. Úgy érzem, hogy igaz barátokat szereztem a RefoRomban, akikre eddig is és ezután is mindenben számíthatok.
Úgy gondolom, hogy az elfogadásnak és az előítéletes szemlélet megszüntetésének az egyik kulcsa a megismerés. Hogy ha az emberek jobban megismerik egymást, ezzel talán a köztünk lévő falakat le tudjuk dönteni. Azt szeretném, hogy a különböző származású és társadalmi csoportokba tartozó emberek közelebb kerüljenek egymáshoz, és egyáltalán ne legyen téma, hanem természetessé váljon a roma nem roma együttélés.
Szöveg: Molnár Angelika
Fotó: Vargosz
