Ábrahám élete sok szempontból ad nekem bátorítást, vigasztalást. Úgy gondolom, hogy az Ő élete nagyon emberi, hiszen esendő. Éppen emiatt csillan fel bennem a remény, hogy ha neki sikerült, akkor nekem is sikerülhet, hiszen ő is ember volt.
Olyan csodálatra méltó számomra Ábrahámnak azon tette, amikor ott hagyja mindenét az Úrért. Azaz, amikor ebbe beletartozik a rokonsága, az apja háza, az a föld/vidék, amelyet a tenyerénél is jobban ismert. Mindezt az Úr kérésére teszi. Elmegy egy olyan vidékre, amelyet az Isten mutat majd neki, tehát minden bizonytalan, ismeretlen. Ennek ellenére hisz és bízik Adonájban. Életemben gyakran visszaemlékezem erre az eseményre, hiszen gyakran kellett és kell lakhelyet változtatnom, örökös vándorútként élem meg az életemet. Vagyis, sokszor bizonytalanság érzése fog el. Ezekben a helyzetekben hasznos és megnyugtató lenne, ha én is úgy tudnék bízni és rátámaszkodni a Teremtőre, ahogy Ábrahám tette.
Ugyancsak elképesztő szimbolikus történés Ábrahám és úgy hiszem Izsák életében, amikor az Úr azt kéri Ábrahámtól, hogy áldozza fel az ő egyetlen, szeretett fiát. Egyből tudomásul veszi és elfogadja békeséggel mindezt. A történetet olvasva nem látom, hogy az édesapa alkudozna a Mindenhatóval, ahogy azt tette Sodoma esetében. Nem kezd el lázadozni Istennel. Teljesen ezt a szituációt nem tudom felfogni, de úgy hiszem, hogy Ábrahám valóban ismerhette Istent, mint egy olyan személyt, aki feltétel nélkül szerető és csak is jó akaró. Elképesztő, hogy többnapnyi járó földre volt az a helyszín, ahol Izsákot felkellett volna áldozni az Úrnak. Itt is egy roppant nagy kísértés lett volna ez nekem. Én százszor is meggondoltam volna magam, sőt lehet vissza is fordultam, vagy el se indultam volna, ahogy azt Jónás próféta tette.
Fontos megemlítenem Ábrahámnak a bukásait, ezek ugyanis Krisztusra és a Szentháromság Isten embermegmentő munkájára mutatnak. Ilyen híres eset, amikor Ábrahám és Sára éhínség miatt Egyiptom földjére menekülnek. Amikor közeledtek Egyiptomhoz, alkut kötött feleségével, mi szerint, hazudják mindenkinek azt, hogy Sára a húga Ábrahámnak. A férj érvelése, hogy a Sára nagyon szép és ha őszintén felvállalnák, hogy ő a felsége, akkor Ábrahámmal végeznének. Valóban felfigyeltek az Egyiptomiak Sára szépségére, hamar a fáraó háremében találta magát. Csakhogy időközben. amíg Ábrahám hallgat és jól él feleségének köszönhetően, addig az Úr megszólal, és nagy csapásokkal sújtotta Egyiptom uralkodóját. Csak is Istennek köszönhető, hogy nem lett nagyobb baj, hogy Sára nem maradt végleg a fáraó feleségei között. Olyan sokszor kisiklott volna Isten embermegmentő terve, ha rajtunk múlt volna. A Messiás vérvonala már itt megszakadt volna.
Isten szövetségkötése Ábrahámmal kulcsfontosságú az életemre nézve, ugyanis nagyon fontos bibliai, teológiai igazságra hívja fel a figyelmemet. El Saddaj, azt kéri Ábrahámtól, hogy fogjon 5 állatot (egy üsző, egy kecske, egy kos, egy galamb és egy gerlice), majd azokat vágja ketté és egyik felét a másik felével szemben helyezte el, így egy utat építve. Naplementekor az Úr mély álmot bocsájtott Ábrahámra, Isten pedig füstölgő kemenceként és tüzes fáklyaként ment végig a húsdarabok között.
Miért fontos ez a történet? Azért, mert jogilag érvénytelen lenne ez a szerződés, ez a szövetségkötés, hiszen az egyik fél nincsen tudatánál. Miért teszi Isten mégis mindezt? Nos azért, mert tudja Isten, hogy mi nem vagyunk képesek megtartani az eskü ránk eső részét, így Ő vállal helyettünk is felelősséget, Ő kezeskedik helyettünk, értünk. Ugyanis az ókorban az esküszegővel ugyanúgy kellett bánni, ahogy az ott kettévágott állatokkal. Isten természetesen nem akarta, hogy ezt történjen velünk. Legfeljebb csak 1 óra hosszáig, ha élhetett volna Ábrahám és vele együtt mi is, mivel nem tudjuk megtartani és betartani Isten törvényét. Nem tudunk tökéletesen engedelmes életet élni Istennek. Adonáj, pedig vállalta is értünk és helyettünk az eskü ránk eső részét, Ő feláldozta Ön magát, szeretet Fiát. (Pálhegyi, 2012.10.22). Ez a történet épp azt bizonyítja számomra, hogy az üdvösségünkért nem kell fáradoznunk, munkálkodnunk. Isten az, aki mindent a kezében tart. Ő az, aki helyettem is garanciát vállal, aki nem várja el tőlem és nem is kérni, hogy átvonuljak a kettévágott állatok tetemei között.
Ábrahám élete azért is nagyon kiemelkedő nekem, mert HIT által fogadta el őt Isten igaznak, nem pedig a cselekedetei által. „Hitt Ábrahám az Istennek, és Isten ezt számította be neki igazságul.” (Róm 4,3). Újra és újra bátorít, vigasztal ez a felismerés és bibliai igazság, amikor elcsüggedekm vagy azt kezdem el hinni, hogy munkálkodnom, fáradoznom kell az üdvösségemért.
Szöveg: Lakatos Attila
