Eredeti nevén Saul, mikor keresztyén hitre tért, akkor vette fel a Pál nevet. Élete azért is fontos nekem, mert rávilágít Isten nagyságára, szeretetére, hűségére. Ha csak belegondolunk, Pál üldözte az egyházat (Krisztus követőit), ezzel szemben Isten mégis elhívta egy akkora útra, hogy az Újszövetség könyveinek nagy részét ő írta.
A damaszkuszi úton Jézus szelíden megszólította: „Saul, miért üldözöl engem?” Ezek után történt egy fordulat Pál életében, amely teljesen új irányt vett: innen ered a pálfordulás elnevezés. Azt érzem, az én életemmel is ez történt. Isten ismerte Pál szívét, és tudta, hogyan kezelje. Hatalmas erővel ruházta fel, olyannyira, hogy még a testén levő kendőket vagy kötényeket is elvitték a betegekhez, és a betegségek eltávoztak tőlük, a gonosz lelkek pedig kimentek belőlük.
A démonok, a szellemek világában kijelentést tett oly módon, hogy amikor hasonlóképpen akartak volna kiűzni az emberekből vándorló zsidók ördögűzők megkísérelték néhányan, hogy a gonosz lelkektől megszállottak felett kimondják az Úr Jézus nevét. Így szóltak: „Kényszerítünk titeket arra a Jézusra, akit Pál hirdet!”
Egy Szkéva nevű zsidó főpap hét fia is ezt tette. A gonosz lélek azonban visszafelelt, és azt mondta nekik: ”Jézust ismerem, Pálról is tudok, de ti kik vagytok? Az az ember pedig, akiben a gonosz lélek volt, rájuk ugrott, legyűrte őket, és föléjük kerekedett, úgyhogy meztelenül és sebesülten futottak ki abból a házból.”
Pál akkora hatalmat kapott Istentől, hogy a démonok is azt mondták, hogy tudunk róla. És ez nekem is erőt ad, hogy Isten naggyá tud tenni engem, ahogyan azt Pállal tette. Akkora hatalmat adott neki, hogy Pál háromszor könyörgött az Úrnak, hogy vegye el a fájdalmat a derekából. Isten válaszolt Pálnak és így felelt: „Elég neked az én hatalmam, mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el.” Adatott Pálnak egy tövis az oldalába, hogy a sátán egyik angyala gyötörje, hogy felettébb el ne bizakodjon a neki adatott hatalom miatt. Isten tehát jól ismerte Pált, hogy kellett neki valami, ami a talajon tartja.
Isten az én életemben is így működik, és gyanítom, hogy más életében is hasonlóan cselekszik. Tudniillik, hogy Pál Jézus Krisztus rabszolgája volt. Pálnak hirdetnie kellett az igét, amit Isten rábízott, erről kijelentést is tesz Pál a Szentírásban, ahol így fogalmaz: „Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot”. Érdekes, hogy ezután ekképpen szól: „Mert ha önként teszem ezt, jutalmat kapok, ha pedig nem önként, sáfársággal vagyok megbízva.”
Így folyatja: „Az, hogy ingyen valóvá teszem Krisztus evangéliumát és a saját magam dolgozom meg külön a napi betevő falatomért.” Ez hatalmas példa számomra, hiszen minden gyülekezet terhe rajta volt Pálon, és még ezen felül senkitől nem fogadott el semmit, hanem megdolgozott érte kétkezi munkával. Azt gondolom, hogy hihetetlen elhivatás ez. Olyat tanúsít, amit szerintem egyik tanítvány sem tett meg.
Rengeteg dolgot lehetne írni Páról. Azt gondolom, nekem az ő élete nagy minta és bizonyság. Életén keresztül láthatom Isten működését és gondoskodását. Tetszik, hogy Pál nem dicsekedik, sőt, mély alázatot tanúsít, és mondják a szeretet apostolának, azt gondolom nem véletlen. A türelem, a hosszútűrés, ami egyszerűen lenyűgöző az életében, ezzel nekem is erőt adva a mindennapjaimhoz.
Azt gondolom és hiszem, hogy Isten látja a szíveket és tudja, kiben milyen talentum és adottság lakozik. Ő képes bennünket használni a céljaira, feladataira és én készen állok arra, hogy Isten használjon, ahogyan Pált is használta. Szeretném az életem úgy élni, hogy Istennek haszna legyen belőlem, és jó gyümölcsöt teremjek. Így szól Pál: „Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről-színre; most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, amint én is megismertettem.” Ámen.
Szöveg: Kolompár József
