Egészen sokat jelent számomra romákkal élni, még ha nehezen is öntöm szavakba. Mert az a sok-sok közös pillanat, amit átéltünk az elmúlt három és fél évben az mindig tett hozzám valamit.
Szeretek cigányokkal élni, mert néhányan zenélnek, vagy énekelnek, és amikor az ágyamon fekszek, akkor külön öröm őket hallgatni. Vannak olyanok is köztük, akik a teológián tanulnak vagy legalábbis már számtalan órát töltöttek az Ige tanulmányozásával. Mindig jó hallgatni a bizonyságtételeiket, vagy néha-néha vitaesteket tartani a konyhában, habár a predesztináció már tiltólistás lett az évek alatt.
Többségük nehéz körülmények közül jött és nehéz körülmények között él most is, életükkel példát mutatva és erőt adva nekem is a mindennapos küzdelmekhez. Mások a saját identitásuk megtalálásáért vívják a küzdelmet, és ezt mindig nagy érdeklődéssel figyelem. Vannak, akik sokat nevetnek, és ez már sokszor kiráncigált az időnként rámtörő mélabú sodrából.
Van, akivel nagyon közel állunk egymáshoz, és azt mondta, hogy felveszi a telefont, ha hajnalban hívom is. Sokan tudják közülük, hogy örömmel elfogyasztok szinte bárminemű ételt s italt, ezért hagynak a polcomon, mielőtt hazamennek pénteken, vagy megkínálnak, ha épp főztek valamit.
Van, aki mindig elkísér a közeli Lidlbe, hogy ne kelljen egyedül sétálnom, és vehessek féláron halat. Páran közülük már saját közösséget vezetnek, és sokat tanultam tőlük arról, hogy hogyan kell együtt dolgozni másokkal.
Hogy mit jelent tehát nekem romákkal lakni? Azt jelenti, hogy számtalan különböző embert megismerhettem, akiknek más és mégis ugyanolyan a története, az élete, mint nekem. Szeretek a RefoRomban lakni, mert itt is emberek élnek, akik sírnak, nevetnek, élnek és éreznek a nap minden percében.
Szöveg: Gusztos Éva
Fotó: Dezső Attila
