Jézus Krisztus ezen a földön nem az emberi lét magasságában élt, hanem a legnagyobb mértékig megalázva: a keresztig volt alázatos, mely az Istennel való egyenlőségét végképpen kérdésessé tette az Őt néző tekintetek előtt. Krisztus megalázta magát nem megaláztatott. A kereszten Jézus saját magát mutatta be áldozat gyanánt. Azt gondolom, hogy rendkívül fontos, hogy ezt megértsük, és keresztény életünkben és gondolkodásunkban biztosítsuk ennek a ténynek az azt megillető központi helyet. Ő az, aki kifizette helyettünk árat a bűneinkért, így nem nekünk kell ezt kifizetnünk a halálunk után, ha elfogadjuk Őt megváltóként.
A megváltás egy felől Krisztus halálával ment végbe, másfelől a Krisztusba vetett hit, a megtérés és a keresztség által valósul meg. A megváltás útját csak a bűnök őszinte megvallása teszi szabaddá. A megváltás nem csak a bűnök bocsánatát jelenti, hanem Krisztussal való személyes közösséget is.
„Hű az Isten, aki elhívott titeket az Ő Fival, a mi Urunk Jézus Krisztussal való közösségre.” (1Kor 1,9). Ameddig ez a közösség nem létezik, addig nincs megváltás. Most felmerülhet a kérdés hogy, hogyan is ismerheti meg valaki Jézus Krisztust napjainkban. A Biblia kijelenti nekünk, hogy ki is Ő és mit tett. Hit által elfogadhatja a Bibliában kijelentett dolgokat minden ember, aki igazából keresi a szabadulást. Jézus Krisztus halála és feltámadása előtt már megígérte, hogy nem hagy árván minket, mint embereket.
Miután Ő elmegy a mennyben, elküldi a Szentlelket, azért, hogy azoknak, akik Őt keresik, és benne hisznek, a Szentlélek kijelentse Őt, akár az írások alapján, akár más hívő személyek álltal. Mindenki, aki keresi, megtalálja Őt. Ezek Jézus Krisztus ígéretei. Miután Jézus felment a Mennybe, elküldte a Szentlelket, aki az első pünkösd óta kijelenti Őt az embereknek. Azóta közel 2000 évvel, a Szentlélek álltal Jézus Krisztus jelen van az emberek életében olyan emberekében, akik hittel és alázattal elfogadják Őt mint személyes megváltójuknak.
Jézus Krisztus azért jött le a földre, hogy megmentsen minket, embereket a bűn rabsága alól, a sátán hatalma alól, hogy átvigyen minket az Ő országába. Az ige szerint a megváltás nem csak a bűntudattól való megszabadulást jelenti, hanem sokkal többet. A megváltáskor Isten megszabadít a gonosz karmaiból és zsarnoksága alól, és Krisztus gyülekezetébe helyez. A megváltás a gonosztól való elszakadást is jelenti, amit csak Isten tud elvégezni, válaszul az ember hitére Krisztusban.
Nem elég, hogy elhisszük az Ő létezését, mert nagyon sokan ezt elhiszik, de nem lesznek felmentve a bűneik alól. Jézusban hinni annyit jelent, mint Rá hagyatkozni. Tőle függni minden percben, hagyni, hogy vezesse az életünket. Ezt csak akkor lehet elérni, ha jövünk Hozzá, megbánjuk a bűneinket, megvalljuk Urunknak és személyes Megváltónknak, elfogadjuk és hisszük, hogy Ő kionotta értünk is személyesen a drága vérét, meghalt és feltámadt értünk.
(Fil 2,5) – Krisztus megalázza magát, és felmagasztalják. Krisztusnak lehetősége lett volna arra, hogy földre szállása előtt ragaszkodjon isteni formájához, és ne vállalja az emberré lételt. Ha csak magára néz, akkor ezt az utat választja. Ha ezt tette volna, akkor a maga hasznát kereste volna. De megüresítette magát, és rabszolgai formát vett fel. Nem tekintette zsákmánynak azt, hogy az Istennek egyenlő, pedig Ő is büszke lehetett volna a dicsőségére, sokkal jobban, mint a nyomorult ember szokott látszat – dicsőségével büszkélkedni. Dicsőségét és az ezzel járó lehetőségeket védhette volna, mint győztes, aki védi a zsákmányát. De engedelmes lett a bűn és halál elleni harcban a legvégső, legmélyebb pontig, a keresztig.
Szöveg: Flóra Ella
Fotó: Unsplash
