Napjainkban nagyon meghatározó a romák nehéz helyzete, a felzárkóztatási problémák és a mélyszegénység. Sokan úgy állnak ehhez a problémához, mintha csakis az tehetne róla, aki benne él, és oldja meg a problémáját saját maga egyedül. Ez nem ennyire egyszerű, hiszen általában az emberek nem kerítik magukat szándékosan nehéz helyzetbe. Ezért gondolom úgy, hogy aki segítséget kér, azt nem szabad elutasítani.
Ami személy szerint leginkább megérint, az a gyerekek helyzete. Napjainkban sajnos egyre jobban elterjedtek a dizájnerdrogok, melyek a szervezetre eléggé rossz hatással vannak, de e mellett elég olcsóak is ahhoz hogy a mélyszegénységben, szegregált helyeken élők meg tudják engedni maguknak. Ezeknek gyakran valamelyik összetevőjét és hasonló, halucinogén állapotot előidéző szereket kevernek össze és adják potom pénzekért. Mivel nem tiltólistás drogokat árulnak, így a rendőség esetleg csak orvgazdaságért büntetheti a terjesztőket, a használókkal szemben pedig nem tudnak fellépni, mivel erőszakkal nem küldhetik őket elvonó kúrára.
Sajnos erről keveset beszélünk, pedig sok roma telepen ez a rögvalóság. Igenis fel kellene világosítani a gyerekeket arról, hogyha kilátástalan is a helyzet, akkor sem szabad hozzányúlni ezekhez, és kipróbálni, mivel életre szóló leépülést és függőséget okoz náluk. Sajnos nem egy esetről tudok és hallok, ahol a barátok, vagy éppen a tájékozatlanság miatt esnek bele ilyen helyzetekbe a vezethető gyerekek. És sajnos ez egy ördögi kör, mivel legyen az fiú vagy lány, később így alakít családot, és nem csak a saját életét veszélyezteti ezzel, hanem a jövő nemzedékéét is.
Ami még számomra felháborító tud lenni, az a lányok helyzete, amely ugyanebből az elszegényedett helyzetből alakul ki. Egy olyan családban felnőttekre, ahol rendszeres kenyérproblémák vannak, ahol a szülők veszekednek, idegesek a kilátástalan helyzet miatt, a környezetben, ahol élnek, nem megteremthető az alapvető higiéniához szükséges infrastruktúra, nincsen a házakban áram és víz bevezetve, továbbá az elzüllött droghasználók is veszélyeztetik az életkörülményeket, szerintem jogosan mondhatjuk, hogy a gyerekek lelkisérülten, kisebbségérzettel indulnak el az életben, hiszen az alapvető dolgaikat nem tudják biztosítani a szülők, nemhogy a megfelelő öltözéket, íróasztalt, mi több, már tabletet a tanuláshoz. Ezekben a családokban a lányok szerintem egyfajta menekülésként fogják fel ha egy fiú közeledik hozzájuk, akár már 13-14 éves korban is, így még gyerekként otthagyják az iskolát és gyerekeket szülnek, hiszem szüleiktől is csak ezt az egy megélhetési módot látták. Ez számomra szörnyű, hogy egy gyerek vállal másik gyereket, mert azt gondolja így jobb élete lesz mint otthon.
Akinek szerencséje van bekerülhet tehetséggondozó programba, kollégiumba, ahol a hiányzó körülmények megvannak, szeretetet kapnak, és nyugodt körülmények között vannak. A volt középiskolámban is működik az Arany János Tehetséggondozó Program, és azt tapasztaltam, hallottam hogy még a hétvégéket sem szivesen töltik otthon a gyerekek, pontosan a rossz körülmények miatt. Édesapám a Magyar Máltai Szeretetszolgálat keretei belül az ilyen nehéz sorsú gyerekkel foglalkozik, úgy hogy zenével próbálja a lelki sérüléseket gyógyítani.
Gyakran beszélgetnek vele a gyerekek, és kiderül hogy nagyon sokan élnek a fent említett családmodellben. Szomorúan tapasztalta, hogy az 1-3. osztályos gyerekeknek jobban tud segíteni, hiszen ők még nem estek bele ebbe az ördögi körbe, amibe a 12-13 évesek már sajnos igen. Nekik is ugyanúgy próbál segítséget nyújtani, azzal a különbséggel hogy ezt nem mindig fogadják be. Én hiszem, hogy ha foglalkozunk ezekkel a gyerekekkel, akkor az ő felnőttkoruk és gyerekeik élete megváltozhat, és személy szerint segítenék is nekik a hit által is. Mivel nem hiszem, hogy a szüleik mesélnek nekik Istenről.
Itt a RefoRomban is ezt tartom fantasztikusnak, hogy mint egy család, befogadják a fiatalokat, és nem csak anyagi, hanem lelki támogatást is nyújtanak, ami sokszor sokkal többet jelent bármi másnál.
Szöveg: Berki Elvira
Fotó: Unsplash
