Roma fiatalként sokszor találkozom a negatív kritikával a származásommal kapcsolatban. A tapasztalataim szerint az értelmiségi réteg használja inkább a roma kifejezést, míg a cigány, cigányság szavakhoz már társul egy negatív szájíz, ami miatt nem is szeretem használni ezeket a kifejezéseket.
Szerencsésnek mondhatom magam – mivel sajnos ez szerencsének számít néhány esetben – azért, hogy alapjába véve nem vagyok barna bőrű, amit a nem roma származásúak legtöbbször a cigánysághoz kapcsolnak. Ebből adódóan az esetek legtöbbjében úgy beszélnek nekem a romákról, hogy nem tudják, én is közéjük tartozom. Ilyenkor mindig büszkén mondom el, hogy és is roma vagyok, és általában tágra nyílt szemekkel néznek rám, sőt. volt már olyan alkalom is mikor azt mondták ne vicceljek ezzel.
Ezek a negatív megnyilvánulások eléggé rosszul tudnak esni, mivel ilyenkor veszem észre hogy a származásom miatt másképp néznek rám. Hála Istennek egyre többször tapasztalom, hogy az értelmiségi szférában könnyebben átlendülnek a származáson, és azt is, hogy amikor a roma társadalom nehézségeiről beszélek, megértik és elgondolkodtatja őket.
Fontosnak tartom mindig elmondani etnikumunkról, hogy nem mindenkit kell a negatív sztereotípia alapján megítélni. Igenis azt gondolom, hogy a megváltozott munkaügyi struktúra befolyásolja a roma emberek életvitelét, mivel a szakmabeli két kezű munkások sokáig nem tudtak elhelyezkedni, úgy, mint azelőtt építkezéseken, gyárakban. Ez lehetett az oka az elszegényedésnek, ami később azt eredményezte, hogy már a nehéz életkörülmények megléte, illetve a higiénia hiánya miatt nem veszik fel az embereket dolgozni.
Ezeknek a felsorolt tényezőknek a hatására nyúlhatnak a függőséget okozó szerekhez is, ami hosszabb távon ellehetetleníti a jövő nemzedékének a tanulását, rendszerben tartását. Sokszor ezért is tapasztalom, hogy az integrált környezetben élő roma gyerekek fogékonyak a tanulásra, meg is van hozzá a tehetségük, de egyszerűen az otthon körülményeik lehetetlenné teszi a fejlődésüket.
Szerintem a roma és nem roma embereknek egyaránt feladatuk lenne ezeket a gyerekeket felkarolni, és támogatni.
Szöveg: Berki Elvira
Fotó: Unsplash
