Pál apostol életútja és megtérése nagyon érdekes és inspiráló számomra. Bele tudok illeszkedni a történetébe. Megtérése (Nagyjából Kr. u. 34 körül) megadta élete értelmét. Bölcs farizeusként tudta azt, hogy mi rejlik az Ószövetségben. Az Egyházzal való összeütközése azonban nyilvánvalóan összefüggésben állt azzal a válsággal, amely Jeruzsálemben István megkövezéséhez, a jeruzsálemi keresztény közösség csoportjának üldözéséhez és elűzéséhez, továbbá a damaszkuszi egyházközség alapításához vezetett.
Egy igazi harcos volt, aki nem félt szembeszállni azért, amiben ő hitt. Nagyon érdekes az, hogy Isten mennyire megfordította az életét. A szó szoros értelében! Az Úr lerombolta benne azt az erőt és önbizalmat, amit felépített. Példaértékű az az alázat, amit Pál apostol mutatott a megtérése után. Ha csak emberileg nézzük, akkor valóban egy elit rétegből jött. Családja római polgárjoggal rendelkezett, és Benjámin törzséhez tartozott. A gazdag szülői házban Saul szigorú rabbinikus nevelésben részesült, jól beszélt görögül, megtanult héberül, majd Jeruzsálemben egy kiváló zsidó tanító, Gamálíel rabbi tanítványa volt.
Saul itt csatlakozott a farizeusokhoz és részt vett a keresztények üldözésében, akiket Jézus halála után eretneknek tekintettek. Bizonyos források azt állítják, hogy István vértanú kivégzésénél jelen volt. Saul kétkezi foglalkozásként a sátorkészítést tanulta ki, azonban a biblia nem ír erről. Életének fordulópontját az jelentette, amikor saját kérésére a főpaptól kapott megbízólevéllel kísérőivel Damaszkuszba indult, hogy ott összeszedje a keresztényeket, akiket törvény elé akartak állítani. Azonban Jézus megjelent neki és megmutatta azt, hogy neki más terve van az életével, mint amit ő képzelt. Nagyon különleges az, ahogyan összetörik Isten jelenlétében a nagytudású és bölcs farizeus. Amikor Jézus megjelenik, Saul összetörik, és tudja, nem akárkivel áll szemben. Mert úgy szólítja meg „Ki vagy Uram?”
Ha emberi szinten vizsgáljuk ezt a történetet, akkor teljesen abszurd. Azonban Isten képes arra, hogy életeket változtasson meg! Az ezután történtek viszonylag egyszerűen érthetőek. Saulból Pál lett, és azokat, akiket korában üldözött, nem fogadják el őt, félnek tőle. Amikor elképzelem ezt a történetet, akkor tényleg nem lehetett egyszerű ez a tanítványoknak, mert gondoljunk csak bele: az akart közéjük tartozni, aki tegnap még meg akarta ölni őket. Isteni felismerés nélkül szinte lehetetlen nem úgy hozzáállni, mint ahogy a tanítványok először hozzá álltak a dologhoz.
Óriási felismerés volt az, amit Barnabás mutatott. Ő volt először az egyedüli, aki felismerte, hogy az ember nem ítélkezhet, és nem döntheti el, hogy ki Isten embere és ki nem. Aztán később, amikor a tanítványok már kezdtek kibékülni azzal a tudattal, hogy Pált is kiválasztotta Jézus, akkor igyekeztek őt megtanítani arra, ami szükséges az apostolsághoz. Ez a következő dolog, amiben Pál az egyik példaképem a Bibliában. Jézus kiválasztotta, megkapta a „kenetet” és elindult azon az úton, amit Jézus szánt neki, de emellett alázattal beleállt abba a kemény tanulási folyamatba, ami ezután következett az életében. Kiszól az igéből az, hogy mennyire nagy alázatra tanította Isten Pál apostolt. Mennyire megtanulta azt, hogy Isten nélkül semmi az ember. Mert hiszem azt, hogy ami jó az emberben, az mind Istentől van. Mint ahogy Pál is mondja „mert többé nem én élek, hanem Krisztus él bennem.”
Csodálatos módon változtatta meg Isten Pál életét és csodálatos módon akarja megváltoztatni a mi életünket is.
Szöveg: Bandor Árpád
