Nem is tudom, hol kezdjem. Talán azzal járok a legjobban, ha a legelején. 2019 nyara volt, mikor befejeztem tanulmányaimat a gimnáziumban. Sikeres érettségi után megkezdődött a várva várt nyár és pihenés. Az egyetemet igazából vártam is, meg nem is. Nagyon kíváncsi voltam, milyen lehet egyetemistának lenni, viszont féltem is tőle.
Aki igazán ismer engem, az tudja rólam, hogy félénk típus vagyok. Félek minden új dologtól, félek attól, hogy nem tudok úgy teljesíteni, ahogyan kellene, vagy esetleg nem felelek meg másoknak. Kiskoromban ez még jobban észrevehetőbb volt. Akkor még attól is féltem, hogy megvegyek valamit a boltban, tartottam a kasszástól, és attól, hogy kommunikálnom kell. Azóta ez természetesen már nem ennyire szélsőséges, de még bőven van mit tanulnom.
Nekem tizenhét év kellett ahhoz, hogy ezt magamban tudatosítsam és elfogadjam. Mindenképp tenni szerettem volna ellene, hogy ez az újtól való félelmem elvesszen, vagy legalább megremegjen lábain. Éppen ezért, amikor végzős voltam, jelentkeztem diákmunkára. Teljesen új élmény volt, új emberekkel, új feladatokkal. Ezt pozitív csalódásként éltem meg, éppen ezért, azóta is próbálom magam egyre több új dolog felé terelni.
Egy meleg nyári napon, telefonom hangos morajára lettem figyelmes. Az egyik rokonom hívott fel, és mesélt nekem arról, hogy van egy bizonyos szakkollégium, amely felvételt hirdetett, én pedig jelentkezhetnék rá. Szerintem nem árulok el nagy titkot: a RefoRomról beszélt nekem.
A RefoRom előtt, nem igazán tudtam milyen lehet egy szakkollégium. Az újtól való félelem megint úrrá lett rajtam, de – mint végül kiderült – bátrabbnak bizonyultam, mint hittem volna. Elmentem a felvételire, ahol eleinte nagyon féltem és izgultam, de ahogy telt az idő egyre és egyre jobban éreztem magam. A nap végén azt szerettem volna, ha felvennének, és a csapat tagja lehetnék. Nagy örömömre, ez így is történt.
A félelem azonban ekkor még nem szeretett volna kisétálni elmém ajtaján, hiszen az első műhelyektől, a felsőbb éves szakkollégistáktól és a vezetőségtől még ekkor is tartottam. Már belátom, hogy ezt sosem kellett volna, hiszen a közösség valami elképesztően szuper. Nagyon kedves, tehetséges és segítőkész embereket ismertem meg. Nagyon jó dolgok történtek velem eddig a RefoRomban. Mikor tehettem, a biblia- és angol nyelvű műhelyen jelen voltam, nagyon szerettem ezeket a foglalkozásokat.
A RefoRomban a jó dolgok mellett, váratlan dolgok is történtek velem. A félelmem enyhítésénél nagyobb dolgot nem vártam el sem magamtól sem a szakkollégiumtól. Azonban, csodálatos dolog történt. Igaz barátokra tehettem szert. Ilyen módon, a kollégium falain kívül is szoktunk találkozni a bent lakókkal – nem említettem, de egyébként külsős vagyok -, interneten keresztül pedig szinte majdnem minden nap tartjuk a kapcsolatot.
Szeretném megemlíteni, hogy a műhely mellett a szakkollégiumban lehetőség van az angol nyelv tanulására, egyéni tanrendben. Az órák tartalmasak, hasznosak, emellett vidámak.
A RefoRomot bátran tudom ajánlani mindenkinek, aki szeretne egy pozitivitásban gazdag közösség tagjává válni. Én személy szerint rengeteg jó, örömteli pillanatot kaptam a kollégiumtól, de biztosan ki merem jelenteni, hogy ezzel mindenki így van. Tudom ajánlani olyan embereknek is, akik szintén velem hasonló problémával küzdenek. Ha nekem segített, bárkinek fog. Mivel én közel lakom – Budapesten –, így én külsős vagyok, viszont szintén ajánlani tudnám a kolit azoknak is, akik Budapesten kívül élnek, mégis itt fogják megkezdeni felsőoktatási tanulmányaikat. Az ingyen lakhatás, a jókedv és a barátok mellé még ösztöndíjjal is tud szolgálni a RefoRom.
Szöveg: Horváth Flórián
