Ahhoz, hogy át tudjam adni Isten fontosságát az életemben, elmesélem a történetemet nektek.
Isten nagyon közel áll a szívemhez már egészen kicsi korom óta. Az első emlékem vele kapcsolatban az, amikor egy pap jött el hozzánk az intézménybe. Ő mesélt nekünk Istenről, és fiáról, a názáreti Jézus Krisztusról. Úgy emlékszem, hozott magával egy szobrot, hogy jobban el tudjuk képzelni Jézus kereszthalálát és Őt magát. A pap elmondta, hogy Jézus a megváltó, mert elvette a világ összes bűnét, valamint mesélt az igaz és feltétel nélküli szeretetéről, és a bűnbeesésről is.
Ekkor rávilágított arra, hogy én is milyen bűnös vagyok. Szerettem volna jóvátenni mindent, készültem az elsőáldozásomra és nyolc évig jártam hittanra az általános iskolában. Nagyon vonzónak találtam, amiket Istenről és fiáról hallottam: hogy van valaki, aki a mindenség Ura, és ő az én apám! Érdekesnek találtam ezt az állítást, és kutakodtam, hogy ez hogy lehet. Majd elkezdtem olvasni a gyerekbibliát, és úgy éreztem ezt mindenkinek hallani és tudnia kell!
Ezért elkezdtem magamtól templomba járni, attól függetlenül, hogy a családból senki nem járt. Az istentiszteleteken mindig az első padokban ültem. Előfordult, hogy amikor elértünk a Bibliában Jézus születésének napjáig, a lelkész mondta volna, hogy ki a három király én pedig hangosan és büszkén mondtam mindenkinek, a megoldást, amelynek a tiszteletes nagyon örült.
Számomra az Istennel való kapcsolat maga a szeretet és a béke, nagyon különös dolog érezni a jelenlétét. Nekem már az is csoda, hogy segít felismerni a jót, segített kitörnöm a szegény falumból, ahol nincs sok lehetőség. Én, mint a családban legfiatalabb gyerek és első tovább tanuló, áldottnak érzem magam azért, mert tudom, hogy ő vezet az utamon.
Csak szeretetet, nyugalmat és biztonságot kapok tőle. Ő az, akivel érzem, hogy kapcsolatban vagyok. Ő az, aki mindig megvigasztal: akár természeti csodákban, gyönyörködésben, akár emberek által, akik megszólítanak és szeretnek. Nagyon sokat köszönhetek Istennek, és tudom, hogy terve van velem, hiszen kicsi korom óta olyan dolgok történtek velem, melyek egyenesen hozzá vezethetőek vissza. Ilyen például az, amikor a nővéreim énekelték nekem az izraeli himnusz, a HaTikva dallamára írt Tüzed Uram Jézus című dalt – amikor még nem is tudhattam, hogy Zsidó Egyetemre fogok járni.
Szöveg: Bogdán Erika
Fotó: Vargosz
