Nekem a kereszténység már kiskorom óta az életem része. Már attól az időszaktól kezdődően gyülekezetbe hordtak, és neveltek a hívő életre, mely jelenleg is meghatározó számomra.
Sok nehézség jelent meg az életemben, úgy, ahogy bárki máséban is. Gyakran emberi módszerekkel, emberi gondolkodással próbáltam őket megoldani, úgy, hogy Istent nem feltétlenül vontam be. Magyarán megfeledkeztem Róla. Ő mindig ott volt, várta, hogy szóljak Hozzá, de szégyenemre nem tettem.
Nem is csoda, hogy nem láttam jelentősebb, pozitív változást az életemben. Viszont időről időre mindig kapcsolatba tud velem lépni, és jelezni, hogy számíthatok rá. Testvéreimen, filmeken, zenéken, vagy akár csak képeken keresztül is. A mostani gyülekezetbe járás is nagyon sokat számít nekem, főleg a hosszú és nyomasztó napok után.
Egy ima, egy rövid fohász után azonnal felszabadultabbnak érzem magam, könnyebbnek érzem a vállaimat. Ha ezt a mindennapjaimba, és a rutinomba is beépítem, egyértelműen kiegyensúlyozottnak és boldog, egészséges embernek érzem magam. Boldoggá tesz, amikor érzem Isten jelenlétét.
Fontosnak tartom, hogy folyamatosan ápoljuk és erősítsük Vele a kapcsolatunkat, mert ez az örömteli és harmonikus élet kulcsa.
Hálás vagyok az életben mindenért, amin van, és mindenért, amit Istennek köszönhetően elértem.
