Harmadik évét zárta a roma egyetemistákat és főiskolásokat a diplomaszerzés felé vezető úton segítő Budapesti Református Cigány Szakkollégium – az elmúlt időszak tapasztalatairól, a szakmai program új elemeiről és a várható változásokról az intézmény igazgatóját, Káli-Horváth Kálmánt kérdeztük.
Hogyan értékeli a RefoRom elmúlt évét?
Azt gondolom, mostanra sikerült magunk mögött hagynunk a gyermekbetegségeinket, és olajozottá tudtuk tenni a működésünket. A hallgatóink megtanulták, hogyan tudják menedzselni szakkollégiumi és egyetemi kötelezettségeiket, még az olyan nehéz képzéseken tanulók is, mint az orvosi. A legfőbb célt azonban nem tévesztettük szem elől: diplomához segíteni azokat a főiskolás vagy egyetemista, többnyire cigány hallgatókat, akik valamilyen szociális, vagy egyéb nehézségbe ütköznek tanulmányaik során. Jó érzés az is, hogy néhány, magát kezdetben kevésbé kereszténynek tartó hallgatónk év végére szép hitvallásokat fogalmazott meg. Ez szintén hozzátesz ahhoz, amely számomra legalább annyira fontos, mint a szakmai programunk: hogy a kialakult jó közösséget megerősíthessük, és továbbfejleszthessük a RefoRom falai között.
Tavaly azt említette, hogy az intézmény a harmadik évben válik majd olyanná, amilyennek a kezdetekkor elképzelte – mely építőkockák kerültek a helyükre idén?
Kicsit egy virághoz hasonlít a RefoRom fejlődése: elültetjük a magvait, az eső öntözi, megjelenik a szár, majd a levélkezdemények, aztán kibújik a bimbó, a maga idejében pedig kibomlanak a szirmok is. Ez a folyamat azonban kódolva van a magban, amit a földbe dugunk. Úgy vélem, mostanra értek be a szakkollégium azon elemei, melyek megmutatják, milyen is lehet az igazi arcunk. Az eddigi jó gyakorlatainkat a negyedik évben már egységes rendszerré alkotva, egymással szinergiában visszük tovább. Lebontjuk a formális kereteket. Az Alkotóházban kifejlesztett módszertanok válnak a rendszer vezérlő elemeivé és a cselekvésközpontú működés veszi át a frontális ismeretátadás helyét. Fontossá válik a projektszemléletű, sokkal nagyobb egyéni és közösségi értékteremtő részvétel.
Ez tükröződött vissza a szakkollégium tavaszi konferenciáján is – két évvel ezelőtt főleg nagy tapasztalattal rendelkező szakemberek adtak elő az eseményen, idén viszont egy kivétellel a hallgatók.
Már 2017-ben bejelentettem, hogy az lenne kívánatos, hogy ez az új generáció határozza meg a róluk szóló diskurzust. Az is az előrehaladásunkat mutatja, hogy a szegedi alkalom a roma szakkollégiumok országos konferenciája volt is egyben, amellett, hogy mi szerveztük. Büszkék lehetünk arra, hogy különböző témákban hallhattunk tudományos és ismeretterjesztő előadásokat a szakkollégistáktól, melyeket a szakmai követelményeknek megfelelően pontozhattunk.
Az év másik fontos eleme a roma kultúra ápolását, a roma identitás erősítését támogató klubfoglalkozás beépülése volt a szakkollégiumi hétvégékbe, Farkas Zsolt (Khamoro Budapest Band) vezetésével. Hogyan értékelték ezt hallgatók?
Ez mindig is része volt a szakkollégiumi életnek, de idén szerveztünk célzottan ilyen programokat kurzusként is, RefoRom Alkotóház Club néven. Ezek kicsit kötetlenebb alkalmak voltak, ahol a szakkollégisták egyrészt tanulhattak a cigány kultúra elemeiről, másrészt diskurzus alakult ki arról, hogy honnan jöttünk, hová tartunk – afféle elemző reflektálás volt ez a romák helyzetére. A hallgatók nagyon élvezték – kegyelmi pillanat, amikor az idősebb művészek és a fiatalabb egyetemisták egymásra hangolódnak, és megélhetik a cigány kultúrát.
Milyen változások előtt áll a Budapesti Református Cigány Szakkollégium?
Eddig európai uniós támogatásból valósult meg működésünk szakmai része, 2019 szeptemberétől pedig állami finanszírozásból történik majd. Ez utóbbihoz egy minősítési eljáráson kellett keresztülmennünk, így a „roma szakkollégium” elnevezés már nem csak öndefiníció, hanem törvényi keretek között is annak számítunk. Ha a RefoRom egy kinyílt virág, akkor leginkább olyan, amit időnként meg kell nyesegetni, át kell ültetni, tápoldatot csepegtetni a talajára. Ami most jön, az szervesen kapcsolódik az eddigiekhez, de már vége a teszteléseknek.
A biztonságot adó formális interakciókat személyközibbé, közösségközpontúbbá, demokratikusabbá, egyenrangúbbá tesszük. Az alkotóházi tapasztalatok hasznosításával ebben az újfajta minőségben működünk majd. Minden a közösség oldaláról válik értelmezhetővé. A kiemelkedő teljesítmények jutalmazásával ösztönözni kívánjuk a közösség tagjait. Egy úgynevezett mester mentor program köré és többnyire hétköznap estékre, klub szerű formában szerveződik a szakmai élet. Az eddigi szakkollégiumi hétvégék szerepe mennyiségben és óraszámban is csökken. Cserébe az évet július első felében egy hetes közösségbarát mesterkurzussal zárjuk. Ez a nyári tábort váltja ki előrehozva, hogy szabad legyen a nyaruk.
A szakkollégisták mit fognak érzékelni a változásokból?
Azt mindenképpen, hogy hét közben klubszerűbb működéssel teljesíthetőek az elvárások. Ez lehetővé teszi, hogy a hétközi teljesítésekkel év közben érzékelhetően lecsökken a szakkollégiumi hétvégék hagyományosan nagy terhelése. A formális bibliaórák integrálódnak az egyéb programokba. A lelkész is „szószék” helyett egyre inkább a közösség részévé válik, hogy a keresztyén értékrendet a természetes interakciók formájában tudjuk megélhetővé tenni. Így elkerülhető az a felemás helyzet, hogy a bibliaóráról történő hiányzás ösztöndíjcsökkentő eszközzé váljon. Azonban fontos, hogy minden hónap elején megmarad a formális bibliaóra is.
A lelkészünknek így idejéből több jut majd a közösség építésére és az egyéni lelkigondozásra, hitbeli kísérésre, mellyel a bizalmi kapcsolat lehetőségét szeretnénk megteremteni. Kötelező találkozások helyett jelenlét-, együttlét- és együttműködés-alapúvá válik a szakmai stáb és a hallgatók kapcsolata. Szintén fontos újítás, hogy jelenlétalapú mentorprogramot vezetünk be. Nemcsak a lelkész, de valamennyi munkatárs, és az időszakosan (negyedévente, félévente, évente) meghívott, foglalkozás-sorozatot tartó mesterek is mentori szerepbe kerülnek. Senki sem maradhat meg kívülálló óraadónak. Az önkéntesség szerepe is megerősödik, amelyben a Van Helyed Alapítvány középiskolásokat támogató programját kívánjuk támogatni. Ezzel az egyetemre készülő, következő generáció útját szeretnénk egyengetni.
*
