Nem klisé, hiszen minden nap érezzük: egyre nehezebb megállni, elcsendesedni, lelkünk nyugalmára figyelni, így pedig az adventi készülődést sem tudjuk megélni a maga teljességében. Ezért is jó, ha van egy olyan alkalom, amikor a szakkollégium hallgatói és munkatársai együtt figyelhetnek Isten igéjére és egymásra.
Mivel a Budapesti Református Cigány Szakkollégium bőven harmadik évében jár, azt lehet mondani, hogy már hagyománná vált a közös karácsony az épület falai között, amely talán az egyetlen olyan alkalom az évben, ahol szinte minden hallgató és minden szakkolis munkatárs jelen van. Sőt, idén még a szomszédos nyomda dolgozói is beugrottak hozzánk, hiszen így teljes a nagy, Belényes utca 9. szám alatt élő és tevékenykedő család.
Az ünnepi díszbe öltözött fa, a finomságok, és az egymásnak készített ajándékok mit sem érnének karácsony központi üzenete nélkül: “Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában.” (Lukács 2,11). Az igét igazgatónk, Káli-Horváth Kálmán olvasta fel nekünk, a RefoRom lelkésze, Topolánszky Ákos pedig magyarázta azt – magához hűen, rendhagyó módon.
100 éve ért véget ugyanis az első világháború, ahol emberek tízmilliói veszítették életüket, katonák és civilek egyaránt. Megtudhattuk, semmilyen hősies és dicsőséges nincs abban, ha valaki életét veszti egy csatában, ahol hatalmasságok döntenek tömegek életéről és haláláról, az emberek pedig arcátlanná, személytelenné válnak – az akkor alkalmazni kezdett gázmaszk tökéletesen illusztrálja ezt a folyamatot.
Nem csak abban a vérzivataros időszakban, de előtte és utána is az emberek mindig felcímkézték, bekeretezték egymást, nem adva lehetőséget társaik mélyebb megismerésére – milyen nagyszerű viszont, hogy Krisztusban szabadságunk van erre, a keretből pedig nem csak szóban, de fizikailag is könnyen kereszt válhat! Jézus eljövetele és áldozata ugyanis örökre rendezte a számlát Isten és ember, valamint ember-ember között.
A reforomosok saját műsorbetétekkel kedveskedtek nekünk az este folyamán: elénekeltük a “Kiskarácsony, Nagykarácsony”-t cigány ritmusban, Bandor Árpád gitárkíséretével, Varga Dávid és Jónás Rezső pedig több karácsonyi-téli nótával melengette a szívünket.
Schanda Anikó, a roma szakkollégiumok fenntartói képviselője a szeretet himnuszának egy módosított változatát olvasta el nekünk, Sztojka Szabina pedig egy mesét hozott, melyet alább ti is megtekinthettek:
A szakkolis karácsony természetesen nem lehet teljes ajándékozás nélkül: bár sokunknak nehéz volt a választás, semmi kétségünk nincs afelől, hogy mindenki örült annak a kedvességnek, melyet valamelyik reforomostól vagy munkatárstól kapott.
Áldott, békés karácsony kíván mindenkinek a RefoRom!
Dezső Attila