Az idei évben augusztus 31. és szeptember 2. között szervezték a RefoRom immár hagyománnyá vált nyári táborát.
Tavaly nyáron a Velencei-tóhoz utaztunk, és nagy örömömre idén is vízpart mellett, Balatonföldváron pihenhettünk. A programok péntek délelőtt kezdődtek, a szakkollégisták közel felének, és a szakkollégium munkatársainak részvételével. A diákokat Káli-Horváth Kálmán igazgató úr köszöntötte, majd ismertette a 2018/19-es tanév szakkollégiumi hétvégéinek tervezetét.
Ezután került sor titkos szavazás keretében a diákbizottsági tagok jelölésére és megválasztására. A választással járó izgalommal a szívünkben töltöttük a tavalyi évet értékelőelégedettségi kérdőívet, ezután pedig a beszélgetésektől hangos ebéd következett. Immár jóllakottan újra az asztalok mellé telepedtünk, és négy csoportban Káli-Horváth Kálmán vezetésével, a saját maga által tervezett, Habiszti nevű, a cigány kultúra megismerését segítő társasjátékkal játszottunk.
Sok-sok nevetés, játék és fejtörés után aztán 3 órakor indult útnak busszal lelkes kis csapatunk. Az út során bár lassan tudtunk csak haladni az autópályán, de így sokkal több időnk maradt a nyári élményeket elmesélni, és az új kollégistákat megismerni. Megérkezésünk után gyorsan elfoglaltuk a szobákat, majd vacsora következett. Az időjárás nekünk kedvezett, ezért még lementünk sétálni a partra, illetve a bátrabbak a Balaton vízébe is bemerészkedtek. Az este végül sokunk számára közös játékkal ért véget.
A szombati napot a reggeli után ismét egy fórum követte, ahol az együttélés során felmerülő ötleteinket, problémáinkat osztottuk meg, amikhez bátran hozzászólhatott bárki, és igyekeztünk közösen megoldást találni ezekre. Ebéd után az agyunk helyett a testünket bírtuk munkára, ugyanis a délutánt tihanyi városnézéssel töltöttük. Sokunk számára ez volt az első alkalom, hogy itt járhattunk, ezért alaposan körbejártuk a félszigetet, és az apátságot is megtekintettük. Sajnos a séta közben nagyon beborult, amitől kicsit megriadtunk, de a zivatart egy cukrászdában sikerült kellemesen átvészelnünk.
Kissé fáradtan, de élményekkel telve sétáltunk, vagy vonatoztunk le a komphoz. A vacsora után Topolánszky Ákos, a kollégium lelkésze tartott rövid áhítatot Lukács 15,1-10 alapján. Kiemelte, hogy Jézus vacsoravendégei kiválasztása során azokhoz fordult, akik vágytak a kegyelemre, mert tudták, hogy bűneiket soha nem moshatják le ők maguk, teljesen. A példázatokban pedig arra mutatott rá, hogy sem az elveszett juh, sem a drahma nem voltak jobbak, vagy rosszabbak, mint a többi; a különbség abban állt, hogy veszélyben voltak. A közös imádság után ismét közös játék következett, ami elnyúlt a másnap legkorábbi óráiba is.
Vasárnap reggel ismét esőre ébredtünk, ezért nem tudtunk még egy utolsót fürdeni, de ettől függetlenül gyorsan eltelt a tábor utolsó pár órája egymás társaságában. A buszon hazafelé már többen szunyókáltak egy kicsit, és végül késő délután érkeztünk vissza Budapestre. Azt hiszem a tábor igazán remekül betöltötte küldetését, és remek lehetőséget biztosított egy utolsó közös pihenésre az egyetemi év megkezdése előtt, frissen csatlakozott társaink megismerésére, de előző év lezárására és az új tervezésére is. Végül, de nem utolsó sorban pedig köszönet illeti azokat, akik segítették bármilyen módon a megvalósulását!
Gusztos Éva
Fotók: RefoRom-hallgatók
