Számtalan emlékezetes pillanattal gazdagodtak a Budapesti Református Cigány Szakkollégium hallgatói az intézmény második tanéve során – a RefoRom igazgatóját, Káli-Horváth Kálmánt az elmúlt időszak tanulságairól, és a harmadik évet érintő változásokról kérdeztük.
Mit tartasz az elmúlt egy év legnagyobb előrelépésének?
Akárcsak a hallgatóink, akik mint egyének, folyamatosan változnak, fejlődnek, és egyre gyarapodó közösség kovácsolódik belőlük, az intézmény működése is egyre koherensebb. Természetesen rengeteg célunk van még, a második évünkben tapasztaltak pedig nagyon fontos lépéseket jelentettek azok elérése felé.
Melyek voltak a fejlődés sarokkövei?
Elindult az Alkotóházunk, amely korábban mintaprojektként szolgált – ennek afféle szelep-funkciója van, ahol ki lehet kapcsolódni a hallgatóknak. Az első pillanattól kezdve az volt a tervem, hogy a műhely szerves része legyen a szakkollégiumi életnek, hogy módszertani-infrastrukturális támogatást nyújtson a szakmai és pedagógiai munkavégzéshez. Ennek mostanra alakultak ki a keretei: az Alkotóház korábban képzőműveszti profillal működött, idén pedig kreatívabb, közösségibb alkalmakat valósítottunk meg itt.
Milyen elemekkel gazdagodott a műhely?
A tavalyi felújítással sikerült az Alkotóházhoz kapcsolni a hátsó kertet: virágokat ültettünk, kis veteményest alakítottunk ki, ott a diófánk, amely árnyat ad, és jelenleg is folyamatban van a komposztáló létrehozása. Az egyik hallgatónk például retket, salátát, hagymát ültetett itt – remek érzés volt, amikor az évzáró partinkon a saját zöldségeinket kóstolhattuk meg. Apró dolgok, de jó, ha van kötődésünk a természethez.
Azon a bizonyos évzárón egy kiállítást is megtekinthettük.
Az Alkotóház részeként egy galériát is kialakítottunk a RefoRom belső terében, ahol első ízben lelkészünk, Topolánszky Ákos képeit állítottuk ki. De bővült az infrastruktúránk is, vágásra alkalmas számítógéppel, kamerával, fény- és hangtechnikai eszközökkel. Ami a szakkollégium egészét illeti, le tudtuk vonni az első év tanulságait, sokkal hallgatóbarátabb képzéseket valósítottunk meg, emberibbé tudtuk tenni a közösséget.
Milyen tanulságokról esett szó?
Induláskor abból indultunk ki, hogy debreceni testvérintézményünk, a Wáli István Református Cigány Szakkollégium milyen módszereket követ, aztán folyamatosan alakult ki a saját víziónk a működéssel kapcsolatban: a tapasztalataink azt mutatták, hogy inkább kevesebbet vállaljunk, de azt olyan módon adjuk át, hogy tényleg a hallgatóké legyen. Ennek köszönhetően ebben az évben teljesen más volt a programunk, új szakkollégisták érkeztek, eltérő érdeklődési körrel, erre reflektálva pedig fontosnak tartottam a kommunikációs és személyiségfejlesztési tréningeket.
Ez utóbbinak volt valamilyen konkrét oka?
Ilyen készségekre mindenkinek szüksége van – ha csak a hallgatóinkból indulunk ki, akkor egy orvosnak, egy vegyésznek, egy szociális munkásnak, egy mechatronikai mérnöknek, vagy egy óvodapedagógusnak egyaránt. Kiemelten fontosnak tartjuk, hogy a hozzánk csatlakozók lelki iránytűje a helyén legyen.
Máshol szigorú követelményrendszer képezi az intézmények alapját, itt azonban úgy tűnik, hogy az „élni és élni hagyni”-elv érvényesül, nemde?
Remek munkatársaim vannak, akik felé a hallgatók meg tudnak nyílni, és megfogalmazni a vágyaikat-álmaikat. Ennek azt a részét kell meghallani, amely az egyetemi tanulmányok miatti leterheltség kapcsán merül fel – főleg akkor, ha valaki halmozottan hátrányos helyzetből érkezett, vidékről költözött fel Budapestre, és elszakadt a családjától. Azt azonban nem lehet elengedni, hogy a társadalom számára irányadó szereplőket is lássuk bennük. Olyan felsőoktatási hallgatókat, akiknek a bennük rejlő potenciálhoz méltó, de teljesíthető kihívásokat is szükséges biztosítanunk. Be kell tölteni a küldetésünket, de a mellett vagyok, hogy ha valamit élvezhetőbb, ember- és hallgatóbarátabb módon is meg lehet valósítani, akkor csináljuk úgy. Hála Istennek a csapatunk is ugyanígy áll ehhez.
Milyen képzések várhatóak a harmadik évtől?
A legnagyobb módosítás a szakkollégiumi hétvégéket érinti majd: péntek esténként RefoRom Alkotóház Klub néven, a korábbi alkalmainkon többször is közreműködő Farkas Zsolt (Khamoro Budapest Band) segítségével a cigány kultúrához kapcsolódó, kötetlenebb eseményeket szervezünk.
Mi a RefoRom célja ezzel?
Szeretnénk identitásukban megerősíteni a cigány hallgatóinkat, ugyanis esetükben kettős, roma-magyar kettős identitásról van szó.
És a nem cigány szakkollégistáknál?
Nekik arra teremtünk ezzel lehetőséget, hogy ha már egy roma intézményben, cigány kortársakkal vállaltak közösséget, akkor minél jobban megérthessék, és akár meg is szerethessék a roma kultúrát. Ennek segítségével először saját, már befogadó attitűdjük bontakozhat ki, amely később magán és szakmai életük által a társadalomban is reményteli változások generálója lehet. Ezek az alkalmak eddig ad hoc módon működtek, a következő évtől viszont intézményesülni fog. Örömöm, hogy mindez a hallgatói igényeket meghallva, azokkal teljes összhangban teljesedik ki.
Milyen lesz a hétvégék szakmai része?
Szakkollégistáink maguk javasolhattak témákat, melynek alapján kitűnt, hogy nem feltétlenül tudományos előadásokra van szükségük – akit ezek érdekelnek, más platformon meg tudja találni őket. Így merült fel ötletként, hogy szó eshetne egy startup működéséről, vagy hogy milyen szerepe van a mesterséges intelligenciának az életünkben. A legfőbb cél ezzel az, hogy a hallgatók az érdeklődési körüknek megfelelő témákról tudományos igényességű ismereteket kapjanak. Aztán akárcsak eddig, továbbra is nagyon fontos lesz a hitéleti modul, az istentiszteleteken, bibliaórákon való részvétel. Szeretnénk arra törekedni, hogy a profilunk kiegyensúlyozott legyen, persze a jövőben változhat, hogy mire helyezzük a hangsúlyt.
A RefoRom szakkollégistái a 2018/2019-es tanévben
Ha több évre előretekintünk, mi a vágyad a szakkollégiummal?
Véleményem szerint a következő, harmadik évben válik olyanná a RefoRom, amilyennek a kezdetekkor elképzeltem. Az alapok már a helyükön vannak, a jövő kihívásaira viszont egyelőre nem tudok válaszolni. Amellett azonban kitartok, hogy nagyon fontos a megújulás és a fejlődés. Alapvető a nyitott szellemű, kezdeményező hozzáállás fenntartása, amely a megújulásra való képességgel a legjobb mód arra, hogy a jelen kihívásait győztes módon kezeljük, és a jövő lehetőségei felé is szabadon tehessünk lépéseket. Szeretném, ha ez időtálló érték lenne nálunk, akárcsak az, hogy amit meg kell tartanunk, azt őrizzük meg.
Két év tapasztalataiból kiindulva mit tartasz a RefoRom legfontosabb értékének?
Mivel a legtöbb hallgatóval személyes kapcsolatban vagyok, tudják, hogy ha magukra maradnának a gondjaikkal, akkor bátran fordulhatnak hozzám. Éppen ezért az elvárások mellett a méltányosságot emelem ki egyik legfőbb értékünkként, azaz hogy mindenkit – akár külön-külön is – úgy tudjunk segíteni, ahogy arra szüksége van. A problémáikkal és nehézségeikkel együtt kell látnunk őket, ezért figyelmet és támogatást adunk nekik ahhoz, hogy fel tudjanak épülni egy magánéleti, vagy életük bármely más területét érintő krízisből.
Csak így lehet gyümölcsöző számukra a szakkollégiumi élet, de ezen túlmutat, hogy ezekek a bizonyos értéknek köszönhetően ne csak egy jó szakembert, hanem egy kiváló embert adjunk majd a társadalomnak. Néhányan azt mondják, olyanok vagyunk számukra, mint egy család, és talán ebből fakad a legnagyobb vágyam is: azt akarom, hogy a hallgatóink ne csak úgy emlékezzenek a RefoRomra, ahol ösztöndíjat és szállást kaptak, hanem úgy tudjanak visszagondolni ránk, mint egy alma materre, és ki tudják mondani, hogy örökké reforomosok maradnak.
Dezső Attila
Fotók: Vargosz, RefoRom-archív
Jelentkezz a Budapesti Református Cigány Szakkollégium hallgatójának a 2018/2019-es tanév első félévére!
Bővebb információ: reforom.hu/felveteli/
