A címbeli idézetet Ady Endre fogalmazta meg bő egy évszázaddal ezelőtt Uj tavasz ez című versében, melyet a RefoRom hallgatói is hamar magukénak érezhettek: noha kint egyre magasabbra kúszott a hőmérő higanyszála, a napsugarak pedig egyre-másra csalogattak minket a szabadba, jó szakkolisokhoz méltóan a benti, érdekesebbnél érdekesebb programokon rengeteg tudást szívhattunk magunkba, melyeket tanulmányainkban, társas kapcsolatainkban, valamint a való életben alkalmazhatunk majd.
Alapvető jogi ismeretekre minden embernek szüksége van: azoknak is, akik munkába állnak, azoknak is, akik családot alapítanak, akik tanulnak, vagy éppen saját vállalkozás útján próbálják megvalósítani álmaikat. Dr. Frischfeld Mónika ügyvédjelölt pontosan ezekben a témákban hívott minket eszmecserére pénteken délután és kora este: amellett, hogy szaktudásának köszönhetően mi is többek lettünk, kifejthettük véleményünket egy adott kérdésben.
Mivel a kollégiumi, egyetemi, munkahelyi, baráti és családi kapcsolatokat folyamatosan ápolni kell, ezért időről-időre személyiségfejlesztő tréningek is bekerülnek a szakkollégiumi hétvégék programjaiba. Ezúttal Wertán Katalin és V. Szabó Tamás vezetésével szituációs játékokon keresztül élhettük át és újra a kollégiumi élet megpróbáltatásait – de arról, hogy hogyan is élték meg a szombati napot a reforomosok, álljon itt a BME vegyészmérnök alapszakos hallgatója, Gusztos Éva beszámolója:
„Számomra a tréning nagyon sok élménnyel szolgált, és összességében elégedettnek mondom magam. A nap elején a trénerek megkérdeztek minket, hogy mit várunk ettől a naptól, és milyen tapasztalatokkal szeretnénk távozni, majd a tréning végén ezekre újra rátekintettünk, és nagyon örültem, hogy mindkettőre azt tudtam mondani, hogy teljesültek.
Délelőtt különböző gyakorlatokat végeztünk, játszottunk, ami jó lehetőség volt számomra, hogy megfigyeljem a saját helyzetemet, működésemet a kollégiumi közösségen belül. A feladatok során sok interakciót kellett végeznünk, például kezet fogni egymással, megveregetni egymás vállát, hátat hátnak vetve közlekedni, ezek alatt sok tapasztalatot gyűjthettünk a társainkról is. A továbbiakban kiscsoportokban gyűjtöttük össze, hogy milyen problémákat látunk a kollégiumban. Bár a közös munka nem ment minden ponton gördülékenyen, mert más működési mintáink vannak, és máshogy éljük meg egy-egy konfliktus mértékét és fontosságát, mégis a négy csoport nagyon hasonló gondolatokat fogalmazott meg.
Ebéd után ezeket osztottunk meg egymással ábrákon keresztül, majd a trénerek segítségével csoportosítottuk és rangsoroltuk őket. Nagyon örültem neki, hogy a vezetők, Kati és Tamás tisztán látták, hogy vannak olyan problémák, melyeket nem lehetett csak a diákság körében megoldani, és nem adtak teret, a megemlítésen túl, például a vezetőség felé irányuló kritikának, ezáltal konstruktív tudott maradni a közös munka. A fókusz így a kollégisták közötti problémákon maradt, amit egy szituációs gyakorlattal jártunk körbe.
A történet szerint két lakó hangoskodása felébreszti egy társukat, aki álmából riadva indulatosan reagál. Nagyon tetszett a gyakorlatban, hogy át kellet éreznünk nekünk is a szereplők helyzetét, mert egy-egy ponton megállították a történetet, és lehetőségünk volt arra, hogy ezeket megosszuk. Számomra ismét nagy felismerés volt, hogy mennyire mások vagyunk, és mennyire máshogyan gondolkodunk. Másfelől nagyon érdekes volt rájönni, hogy több ponton is lehetőség van módosítani a helyzeten a viselkedésünkkel, így igazából a végkifejlet minőségéért közösen kell vállaljuk a felelősséget.
A tréning végére nagyon elfáradtam, de ez kellemes fáradtság volt, mert úgy éreztem, hogy nagyon sokat tanultam, illetve, hogy az aktív jelenlétemmel én is sokat hozzátettem a saját magam és társaim ismeretéhez.”
Vasárnap délelőtt természetesen a lelki elcsendesedésé volt a főszerep. Reggel lelkészünkkel, Topolánszky Ákossal a Bibliában olvasható és életünkben tapasztalható csodákról beszélgettünk, melyet követően együtt sétáltunk át a RefoRom utcájában található, jól ismert Külső-Üllői úti Refomátus Gyülekezet templomába. Az istentiszteleten Kiss Sámson Endre szolgálata mellett a szakkoli is képviselte magát, hiszen Vígh Dávid énekhangjával, Babindák István pedig klarinéttudásával vett részt a dicsőítésben – igazi jazzhangulatot teremtve az otthonos falak között!
Délután a költészet és az írás kedvelői örülhettek leginkább, hiszen Izsó Zita és Ayhan Gökhan a kortárs irodalomról beszélgetett a hallgatókkal – mi több, a rímfaragás rejtelmeibe is betekintést nyerhettünk. „Ez a műhely közel állt szívemhez, mivel nagyon kedvelem az irodalmat. Alapvetően irodalom- és kultúratudomány szakos vagyok az ELTE-n, ezért igazán jól éreztem magam a foglalkozáson. Nagyon örültem neki, hogy a kortárs magyar költészettel foglalkozhattunk, és jó érzés volt az is, hogy szakkolis társaim betekintést nyerhettek abba, hogy az én szakmám, hivatásom mi mindent foglal magába. Jó dolognak tartom, hogy a RefoRom nagy hangsúlyt fektet a sokszínű programokra!” – mondta hallgatónk, Orsós János.
Pontosan egy hónap múlva ismét szakkollégiumi hétvége, mi pedig folytatjuk tovább a megkezdett munkát, egymásért, a társadalomért, Isten országának építéséért – hajrá RefoRom! 🙂
Gusztos Éva-Dezső Attila
További képek a hétvége eseményeiről:
