Megyesi Márta, a Károli Gáspár Református Egyetem harmadéves, Keleti nyelvek és kultúrák képzés japán szakirányán tanuló hallgatója, másodéves reforomos megosztotta velünk, miért is rajong a japán kultúra iránt.
Minden ember rendelkezik valamilyen kultúrával, amely jelentősen meghatározza jellemét, a társadalomban, a világban való létét. Egy kultúrával, amely bizonyos szinten meghatározza életstílusát, viselkedését és értékrendjét is. A fogalom maga sosem csak egy dologra vonatkozik, hanem több dolog egységére utal, tehát besorol egy adott csoportba. Egy csoportba, amely különbözik a többitől, vagy éppen egyedülálló.
A különféle népi kultúrákat tekintve, ahhoz, hogy megismerjünk és megértsünk (elsősorban nem nyelvi, hanem lelki, szellemi megértésre gondolok) egy másik embert, véleményem szerint elengedhetetlen, hogy megismerjük az ő kultúráját is. Éppen ezért úgy gondolom, hogy megismerni egy sajátomtól különböző kultúrát, nem csak annyit jelent, hogy megismerem az ahhoz a kultúrához tartozó szokásokat, viselkedésmintákat, hanem magát az embert is jobban megértem ezáltal. Egy többletet ad, amely különösen ebben az interkulturális világban szerintem nagyon fontos. Minél több kultúrát ismerünk meg, annál szélesebb látókörrel fogunk rendelkezni, és ez a sokszor szűknek tűnő világ ezáltal ki fog bővülni.
A japán kultúra rendkívül sokrétű. Hirtelen nem is tudom, hogy ha általánosságban akarok beszélni róla, hogyan lehetne a legegyszerűbben leírni. Az ősi japán kultúráról elengedhetetlen tudni azt, hogy a japán emberek életében mennyire fontos volt a természet és az azzal való harmónia. Ebből következik a művészetekben (pl. ikebana/virágrendezés, teaszertartás, japánkert, japán kerámia, japán költészet) az egyszerűségre, az aszimmetriára, a tökéletlenségre való törekvés. Ezek a művészeti „termékek” rendkívül letisztultak, egyszerűségükkel nyugalmat árasztanak. A zen buddhizmus terjedésével alakult ki a vabi-szabi fogalma, amely három nagy igazságot mond ki: semmi sem maradandó, semmi sem befejezett és semmi sem tökéletes. Mindez a japán emberek életszemléletét is tükrözi, és ez a fajta világhoz való viszonyulás az, amely engem is magával ragadott.
Azt gondolom, hogy a japán kultúra megismerésével és elsajátításával egyben önfegyelmet, lemondást és türelmet is tanulhatunk. Önfegyelmet, mert az ego helyett a körülöttem lévő környezetet helyezem előtérbe, és lemondva önös érdekeimről, megpróbálok azzal harmóniát alkotni. Ehhez pedig türelem kell.
Megyesi Márta
