Alig egy héttel karácsony előtt félretettük a beadandók, megajánlók, utolsó zh-k, a közelgő (vagy már elkezdődött) vizsgaidőszak gondjait, és Isten igéjével áthatott, barátságos estén tekintettünk vissza a mögöttünk hagyott évre, és ajándékozhattuk meg egymást.
Káli-Horváth Kálmán, a RefoRom igazgatója jó szokásához híven már napokkal az esemény előtt elkezdte a beharangozást: hol egy egyszerű facebookos felhívás formájában, hol személyesen, később aztán saját konyhájából feltöltött finomságok képei tanúskodtak arról, hogy még a sütés-főzést is olyan komolyan veszi, mint a szakkoli irányítását. Még akkor is, ha a munka nagy részéért feleségét, Mariannát illeti dicséret. 🙂
Közösségünk tagjai egy-egy ilyen alkalommal érezhetik magukat igazán egységben, hiszen az együtt imádkozás és tartalmas beszélgetések mellett mindenki hozzájárulhatott az estéhez saját készítésű édességekkel, ropogtatni- és innivalóval:
„Érték már nagyobb kihívások is a keresztyénséget az elmúlt 2000 év során, de azért nem könnyű egy asztalnyi sütemény közepéről beszélni!”
– fogalmazott Topolánszky Ákos, a RefoRom lelkésze, az ige pedig két helyről szólt hozzánk.
Nyeső Ágnes, az Országos Református Cigánymisszió referense Lukács evangéliumából olvasta fel nekünk a karácsonyi történetet, Ákos pedig egy, Pál apostol kolosséiakhoz írt levelében található vers alapján kezdte áhítatát. Gondolatainak felütését az érkezés motívuma adta, megemlítve népszerű sportolók és nagy formátumú diktátorok bevonulásait, párhuzamba állítva azokat Isten testet öltésével.
Gondviselőnk ugyanis nem fényűzés és hangos dicshimnuszok között jött el a világra, hanem egy koszos istállóban, és olyan embereknek láthatták őt elsőként – a betlehemi határban juhaikat legeltető pásztorok –, akik az akkori társadalom peremén tengették mindennapjaikat.
Erre reflektálva tekinthettük meg az egyházunk megbízásából néhány éve készíttetett, „A fiú” című videót, amely hamisíthatatlan 21. századi kontextusba helyezi a megváltó születését. Persze a reforomos hagyományokhoz híven a művészet ezúttal sem maradhatott ki a repertoárból: a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hallgatói, Sárközi Xénia és Varga Dávid csodálatos hangjukkal töltötték be a teret az Ave Maria és Have Yourself a Merry Little Christmas (Sam Smith) című dalokat énekelve.
Mielőtt a hagyományokhoz hűen megajándékoztuk volna egymást, Kálmán egy saját verssel készült az estére: a „Szeretet” című alkotás tökéletesen illett a karácsony üzenetéhez.
SZERETET
Az Isten minket úgy szeret,
hogy kemencét ad és szenet,
de a búzát reánk hagyja,
hogy dolgozzunk, mint a hangya.
Az Isten minket úgy szeret,
hogy nem ad nekünk kenyeret,
de felhőt röptet, aranylik nap,
hogy nőjön élet az ég alatt.
Az Isten minket úgy szeret,
hogy gonddal, bajjal megveret,
mert tudja, akkor hozzá rogyunk,
s csókolhatja a homlokunk.
Az Isten minket úgy szeret,
hogy a végén eltemet,
mert tudja, ha halált félünk,
megrémülve hozzá térünk.
Az Isten minket úgy szeret,
ahogy ember nem tehet.
De hogyan is érthetnénk őt,
az életadó ős Teremtőt?
Az Isten, Isten s megtehet,
mindent, amit csak lehet.
Nem hagy minket a sírban.
Mert Ő szeret, ez így van.
Teremtőnk, íme, emberré lett.
Vérünkből valóvá vedlett.
Elhagyott Mennyet, glóriát.
Gyermekké vált az óriás.
Az Isten minket úgy szeret,
hogy megnyitotta a kék eget.
Krisztusban felsír szívünkben,
lajtorját ácsol a lelkünkben.
(Káli-Horváth Kálmán)
A feldíszített fenyő alatt heverő kisebb-nagyobb csomagok ezt követően hamar szétszóródtak a jelenlévők között: aki jobban ismerte a másikat, annak könnyebb dolga volt az ajándékötlettel, aki kevésbé, az kapcsolati hálóját mozgósította annak érdekében, hogy minél inkább meglephesse kihúzott társát.
A remek hangulatú estét kötetlen beszélgetés, és természetesen a sok-sok sütemény elfogyasztása zárta – talán mindenki nevében mondhatom: úgy hajthattuk álomra a fejünket, hogy ennél szebben nem is készülhettünk volna a Jézus születésének ünnepére.
Dezső Attila
Fotóink a RefoRom karácsonyi ünnepségéről:
