Az új tanév első „igazi” tanulmányi hétvégéjén (hiszen a miskolci KRSZH-tanévnyitó konferencia egész más műfaj volt) Nyári Oszkár színész, rendező, a karaván Színház vezetője volt a RefoRom vendége.
Nyári Oszkár
nevét a magyar filmek közönsége a Veszettek, a Mancs, a Szőke kóla, vagy a Dallas Pashamende című filmekből ismerik, de a független színházra nyitott nézők a Karaván társulat nevét is hallhatták már, melynek keretében hátrányos helyzetű, elsősorban cigány származású fiatalokkal dolgozik.
A szakkollégiumban nem konkrét színházi képzésből, inkább a színházi szemléletmód komplexitásából adott ízelítőt a hallgatóknak. Mesélt az érzékszervekről és azok esztétikai kategóriáiról, és a színház erejéről, ami egyszerre él az irodalom, a zene, és a vizualitás eszközeivel.
A színház görög gyökereiről mesélve megismertük annak kultikus eredetét és máig nyúló hatását. „A görögök már mindent kitaláltak” – mondta a drámai toposzokra utalva. Ezek a drámák visszatérő fordulatai, történetelemei nem csak a görög tragédiákban, hanem minden elmesélt történetben felbukkannak.
A képzés gyakorlati részében megnéztünk és közösen elemeztünk egy-egy filmrészletet a Dallas Pashamende című, romániai cigánytelepen játszódó szociodrámából, a Mancs című, a világhírű mentőkutya történetét feldolgozó, animációs betétekkel tarkított játékfilmből és a Tabló című, szintén roma közegben játszódó, egy nyomozás történetét elmondó krimiből; végül belenéztünk a Veszettek című filmbe is, amely egy pozitív céllal létrejött közösség szélsőségbe csúszásának lélektanát mutatja fel.
Nyári a filmek keletkezéstörténetéről, hátteréről is mesélt, miközben felhívta a figyelmet egy-egy jelenet megkomponáltságára. Elgondolkoztunk azon, mitől „szippant be”, ránt magával egy párperces filmrészlet, hogyan működnek a dialógusok és az azokat mozgató gondolati energiák. A színház megismerése novemberben folytatódik, amikor két egymást követő szakkollégiumi hétvégén is részt kell vennünk.
A szombati nap
további részét az ebéden és vacsorán kívül persze – ami valljuk be elengedhetetlen része a “bennmaradós hétvégének” – Mármarosi Eszterrel töltöttük, közösségi program címszó alatt. Eszter a RefoRom munkatársa, előzőleg minden szakkollégiumi taggal volt és van egy beszélgetése, melynek célja, hogy megismerjen bennünket. Ő úgy érkezett erre a délutánra, hogy mindenkinek tudta a nevét, és hogy melyik suliban tanul. Számunkra ezek egy-egy személynél még kérdésesek, mert az új hallgatók és a régi hallgatók összetalálkozása a folyosón, konyhában, nem biztos, hogy megismerkedésük kulcsa.
Mindenki elfoglalt az egyetem, főiskola és munka miatt, így nem mindenki ismerte egymást – Eszter ezt a problémát felismerve, a délutánt annak szentelte, hogy ezt feloldjuk. A bemutatkozás úgy történt, hogy egy személy megkezdte, majd kiválasztott egy olyan személyt, akivel idáig keveset beszélt. Kérdésekkel még jobban ki lehetett bontani az adott illető személyiségét, majd a csapatjátékok hoztak minket még közelebb egymáshoz. Eszter egyébként párterapeutaként dolgozik, így rengeteg érdekes információval gazdagított bennünket.
A vasárnap
a záró nap szellemiségében telt, mindenkin lehetett már látni, hogy kezd fáradni és hamarosan véget ér az első szakkollégiumi hétvége. A délelőtt folyamán Topolánszky Ákos a kollégium lelkésze tartott egy érdekes előadást a boldogságról és annak kereséséről. Diasorozattal gazdagította az előadást, zenével, képekkel támasztotta alá mondanivalóját. A legfontosabb üzenet az volt, hogy addig, amíg nem leljük meg Istent és saját magunkat, nem lehetünk boldogok. Érdekes volt egy képsorozat, melyen egyetlen nő szerepelt, akit tíz éven keresztül közel azonos időszakban fotóztak le. Képről-képre ijesztően gyors változásokon ment keresztül, az utolsó képen szinte már csak csont és bőr volt. Drogfüggő volt. A képsorozat önmagában letaglózza az embert, de amit Ákos mondott, miután végignéztük a képeket, elgondolkodtató volt: “Nem szabad elítélnünk őt… hiszen ő is csak a boldogságot kereste.”
Szakkollégiumi igazgatónk, Káli-Horváth Kálmán két blokkban a romák világát vette témául. Tág, nehéz, sokoldalú.
Előadása leginkább arról szólt, hogy az igaz szónak milyen ereje van. Egy közösségben, pontosabban egy cigány közösségben, ahol a nyelvet is beszélik, ha valaki szeretne felszólalni, szeretné, ha meghallgatnák, nagyon fontos volt, hogy engedélyt kérjen és belefűzze azt is, hallgassák meg igaz szavait. A szakkollégium gólyái mindannyian kaptak egy cédulát, melyen cigány nyelven olvashatták a leírt szavakat, és egy feladatot. Megjelent magazinunkból, ahol mindannyian ismertető interjút adtunk magunkról, kiválasztva egy személyt, be kellett mutatniuk.
Balogh Adrienn-Molnár Illés
