A szeptemberben induló Budapesti Református Cigány Szakkollégium nemrég egy izgalmas slamvideóval hívta fel magára a figyelmet, hogy egyre többeknek tegyék vonzóvá a valódi közösséget jelentő intézményt, amelynek céljairól és szerepéről Káli-Horváth Kálmán igazgatóval beszélgettünk.
Már javában zajlanak az előkészületek, hogy ősszel zökkenőmentesen kezdődhessen a Budapesti Református Cigány Szakkollégium működése. Egy budapesti kávézóban találkoztunk az intézmény leendő igazgatójával, Káli-Horváth Kálmánnal, aki sajátos utat járt be igazgatói kinevezéséig.
Az 1975-ben, Tiszakóródon született, gyerekkorát állami intézetben töltő Káli-Horváth 1996-ban a Ki mit tud? vetélkedőn versmondóként lépett először a nyilvánosság elé, majd a sikeres szereplés után a Duna Televízióhoz hívták riporternek és tévébemondónak, a csatornánál eltöltött évek alatt pedig egy pillanatra sem feledkezett meg két hivatásáról, a festészetről és a közösségépítésről.
Káli-Horváth elmondta, hogy az igazgatói pozíció pusztán formalitás, különösebben nem foglalkoztatja. Ennél sokkal lényegesebb, hogy amióta az eszét tudja, közösségben él és abban is gondolkodik. Számára ez természetes, és kötelességének érzi, hogy maga is hozzátegyen valamit.
Az igazgató, aki a cigány és nem cigány fiatalokat egyaránt váró kollégium működését sokrétű, nyitott és érzékeny közösségként képzeli el, a saját bőrén tapasztalta meg, hogy mennyire fontos, ha valaki támaszt és iránymutatást kap. – Ha megmutatjuk a sebezhetőségünket, az a mások életét is könnyebbé teheti, jó példát mutathat, bátorságot adhat önmagunk vállalására, a mélyrepülések időszakában a fellendülésre, újrakezdésre – tette hozzá.
Forrás: Éberling András
Káli-Horváth Kálmán tapasztalatból tudja: fontos, hogy egy fiatal támaszt és iránymutatást kapjon
Arra a kérdésre, hogy a cigány–magyar együttélést elősegítheti-e az intézmény, Káli-Horváth azt felelte, hogy a szakkollégium lakóinak természetes lesz az együttélés, egymás elfogadása. Ezért nemcsak ösztöndíjas szakkollégiumi, hanem hagyományos kollégiumi férőhelyekre is lehet jelentkezni, etnikai kitétel nélkül.
– Ha később valamelyik nem cigány szakkollégista kerül fontos pozícióba, és cigány fiatal jelentkezik nála munkára, természetesnek fogja venni anélkül, hogy a sztereotípiák előjönnének belőle – magyarázta, majd azzal folytatta, hogy a roma szakkollégium identitásformáló céllal is alakul, és örülne annak, ha a társadalomra is hatással lenne.
Szerinte elengedhetetlen, hogy a sérüléseket hordozó cigány fiatalok idővel megszabaduljanak a hátrányoktól, akadályoktól, és egészséges lelkiállapotú, a helyüket megtaláló és hivatásukat jól ismerő, célokkal rendelkező értelmiségiként jöjjenek ki a kollégiumból. „Fontos, hogy a fiatal az egyenjogú partnerség alapállásából legyen képes az indulásra” – tette hozzá Káli-Horváth Kálmán.
Az igazgató elárulta: ez a szakkollégium leginkább abban különbözik a többitől, hogy egy művész vezeti. Ezért a nélkülözhetetlen rend mellett a szabadság friss levegője is átjárja majd a helyet. A lehetőségekhez képest egy-egy fontos társadalmi küldetést végző civil projektet is szeretne befogadni, mintegy „inkubátorházként”. Ilyen például a Roma News vagy az Élményfestők projekt. Szeretné, ha a kollégiumon belül létrejönne egy folyamatosan működő műhely, ahová szabadon jöhetnek a fiatalok, ha kedvük van hozzá.
– A kreativitás, illetve a művészetismeret minden pályán előnyökkel járhat, a művészi tevékenységgel ugyanis közelebb kerülhetnek egy másik gondolkodáshoz – fejtette ki Káli-Horváth Kálmán, illetve elárulta, hogy az intézmény berkeiben az angol és a német mellett a cigány nyelv tanulására is lehetőség lesz.
Nem mindennapi érzékenységéről tanúskodik, ahogyan Káli-Horváth a terveiről beszél. Az igazgató szeretné, ha a közösségi alkalmakra ismertebb személyeket hívhatnának meg, akik példaként szolgálhatnak a fiataloknak amellett, hogy érdekes beszélgetés is kerekedhet ezekből a találkozókból. – Reméljük, a cigány kultúra területén ismert művészek is megtisztelnek bennünket jelenlétükkel az ilyen alkalmakon, de mindez egyelőre a kivitelezés fázisában van. Nem ártana, ha a diákok megismernék, milyen sokféle területen – beleértve a művészeti ágakat – tevékenykednek cigányok – mondta el Káli-Horváth.
– Számomra semmiképp nem a karrierépítés élvez elsőbbséget. Azt szeretném, hogy ha már nem leszek, olyan életutat tudhassak magam mögött, ami példát adhat a fiataloknak. Az pedig külön örömöt jelentene, ha hivatásomból cigány fiatalok sokasága meríthetne bátorságot, illetve erőt is a céljaik eléréséhez – zárta a beszélgetést az ősszel induló szakkollégium igazgatója.
Ayhan Gökhan
(Eredeti megjelenés: Magyar Idők, 2016 július 9.)
